Kezdjük is.
Július 12-től 14-ig apával nyaraltunk Cserszegtomajon a Hévíz Resort & Spa-ban. Elég sokáig tartott mire leértünk, nincs hozzánk kimondottan közel, ráadásul a cél előtt még el is tévedtünk, de én nem bántam, imádok kocsikázni, főleg apával, mert nála mindig üvölt zene [akkor perpill: Tankcsapda, Rómeó vérzik] és annyira jó, teljesen kikapcsol.
Július 24.-én elérkezett az a nap amikor végre újra találkoztunk Imotou-val. A legutolsó találkánk óta már több, mint fél év telt el, úgyhogy nagyon örülök, hogy ezt most sikerült összehoznunk.
Azt hiszem megint itt az ideje bocsánatot kérnem amiért így eltűntem. Már több mint féléves a blog, majdnem egy, de sajnos nem büszkélkedhet valami sok bejegyzéssel, pedig a régebbin mennyi marhaságot össze nem hordtam majdnem minden nap, aztán egy kicsivel több, mint egy éve szakadt meg ez a lendület, és azóta, mint látszik elég nehezen rázódom vissza, amiben egyébként az is közrejátszik, hogy képtelen vagyok írni, ha nem tetszik a design, amit tudom, hogy én raktam fel, de szerintem enyhén borzalmasra sikerült, túl sok volt benne a random indokalatlan szín, amit amúgy nem szeretek, csak próbáltam kicsit nyárias hangulatot teremteni itt is, de nem tudom minek, mert amúgy ki nem állhatom a nyarat, de most, hogy ennyit írtam máris sületlenséget ideje talán kicsit áttérni a talán normális mondandómra. [milyen körmondat(?) lett ez]
Lesz mit mesélnem, de rövidre fogom.
