Nem szeretnék erről most hosszasan írni, és más verset se volt lelkierőm keresni hozzá, úgyhogy beteszem azt amit 3 éve a másik blogomra is. Úgy érzem az amúgy is elég szép és találó.
Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél,
Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél,
Szívünkben itt él emléked örökre,
Ha látni akarunk, felnézünk az égre.
Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban,
De ha már abban nem, legalább a csodában.
Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél,
Nem haltál meg, csak álmodni mentél.
Nagyon hiányzik.