Egész jól halad a fekete szín kiűzése a szekrényemből, imádom ezeket a leárazásokat amik ilyenkor lenni szoktak. 2 hete kedden Tündével elmentünk a Westendbe, és ahogy múltkor amikor Aliexpresszeztem, most is megfogadtam, hogy semmit nem veszek meg ami 2000 forint fölött van, ennek ellenére sikerült szereznem egy nyári ruhát, három felsőt, egy rövidnadrágot, egy táskát és egy pénztárcát. Furcsa volt lecserélni azt a "Frankeinstenes"-et, mert emlékszem, hogy még szeptember/októberbe is mennyire rajongtam érte, ráadásul amikor először megjelentem a suliba nem full feketében volt aki hirtelen meg sem ismert. Kicsit úgy érzem most magam mint általános iskolában amikor még nem kapott el a jrock láz. Az előtt imádtam a kötött holmikat, az indiánokat -ovis koromban sokáig az akartam lenni ha felnövök-, a tollakat, az álomfogókat, mindenféle köveket, a füstölőket és a gyertyákat. Aztán ahogy egyre jobban belemerültem a japánosdiba úgy hagytam el ezeket, mert valahogy nem illettek bele a "képbe", meg kellett az a megőrülés ami ezzel járt, úgyhogy örülök neki, hogy volt egy ilyen korszakom, csak ezt a full feketeséget nem kellett volna ilyen sokáig elhúznom,  viszont azt hiszem most kezdek rátalálni az igazi önmagamra. Annyira örülök, hogy pár éve nem kezdtem el tényleg komolyan tágítani a fülem, meg nem csináltattam semmilyen tetoválást, úgy éreztem, hogy megbánnám, és tényleg.

Random facts about me #1

Azt hiszem idáig tartott az a rövid -pár hónapos- időszak ameddig szerettem ebbe a suliba járni. Igaz abban a 3 félévben amit már eltöltöttem itt most sikerült egyenlőre a lehető legjobban összerakniuk az órarendet, ami nagyon remélem, hogy ilyen marad, nem kell bele több óra, meg semmi, de... és ez egy hatalmas nagy DE... össze lettünk vonva az osztályunk másik felével, úgyhogy üdv újra 3 grácia, aztán, hogy még teljesebb legyen a kép, még múlthéten, amikor éppen arról áradoztunk egymásnak Zsuzsival, hogy milyen jó, hogy csak hetente egyszer 2 órában kell őket elviselnünk, felhívta a figyelmemet arra, hogy nem csak az én régi osztályomba volt 3 grácia, hanem az övékében is, úgyhogy most már 6, hat, HAT! grácia társaságát élvezhetjük egyenlőre -hála a magasságosnak- heti 3 napban. 

Na... most azért utánanéztem pontosan a grácia szó jelentésének, és nem egészen azt találtam amit szerettem volna, szóval a gyakori kérdéseken az egyik válaszoló szerint, akinek inkább hiszek, minthogy véletlenül is valami pozitív szót használjak rájuk: 

Szóval akkor legyen a 6, hat, HAT! fontoskodó, picsogó, nyalizós, okoskodó, majomkodó gyökér hatos. Sok mindenkit elviselek, idáig az óvodától a gimnáziumig egyik osztálytársammal se volt semmi bajom, de őket egyszerűen képtelenség. Valami csoda folytán minden olyan tulajdonság megvan bennük amiket nem vagyok képes elviselni. Most egy kicsit muszáj panaszkodnom, akit nem érdekel az nyugodtan ugorjon a következő bejegyzésre. Képtelen vagyok megbékélni azokkal akik folyamatosan azon vannak, hogy a tanárok kiskedvencei legyenek, akik folyamatosan kibeszélnek/kiröhögnek másokat a hátuk mögött, de a szemükbe jópofiznak velük, akik állandóan hangoskodnak, hogy mindenki rájuk figyeljen, és akik azt hiszik, hogy mindent tudnak, ezért mindenbe beleszólnak. Hát azt hiszem ennyi.

És csak vicceltem, nincs is következő bekezdés, mert rájöttem, hogy amit majd még írni szeretnék, az nem illik ide, szóval jóéjszakát gyerekek.

Mivel az elmúlt héten kb minden nap kaptam egy mailt az oldaltól, hogy rengeteg minden kerül kevesebbe a wishlistemről, úgy döntöttem nem halogatom tovább a dolgot, és a maradék karácsonyra kapott pénzemből megveszek még pár dolgot.

Az az egy kikötésem volt csak, hogy semmi nem lehet 8$-nál drágább, és egy felső kivételével sikerült is tartanom magam hozzá, bár az is csak pár centtel kerül többe, úgyhogy most büszke vagyok magamra.

Tudom, hogy már említettem, nem is egyszer, de valami hihetetlenül sokat változtam az elmúlt pár hónapban, és van pár halvány sejtésem, hogy ez minek lehet köszönhető, de akkor is furcsa, furcsa mert sose gondoltam volna, hogy ez is én vagyok, és, hogy ilyen is lehetek. 

Azt hiszem végül arról nem írtam, hogy a régi blogomat miért hagytam ott. Először nagyon akartam, de annyira feldúlt voltam, hogy biztosan nem olyan bejegyzés született volna belőle amilyet szerettem volna, meg eléggé magánügyes a dolog, és igazából nem tudom, hogy ezt a blogot ilyen szinten mennyire szeretném személyessé tenni. Úgy értem, az előzőn túlságosan is sok volt a személyes információ és fénykép rólam, meg nem csak rólam, de ennyit most biztosan nem szeretnék kiadni magamról. Sőt, azt a "naplót" is már csak azért sem nevezem nevén, mert nem akarom, hogy bárki is oda találjon. Még véletlenül sem, azt hiszem be is fogom állítani privátra. Annyira de annyira szeretném lezárni és elfelejti azt az időszakot, mindent amit odaírtam, és mindent ami oda köt. Az már nem én vagyok, hihetetlenül nem én, és igencsak furcsa belegondolni, hogy mindez ami most ennyire távol áll tőlem az tavaly még mennyire valóságos volt. Akkor úgy gondoltam, hogy önmagam vagyok, de valószínűleg csak ezt akartam elhitetni magammal. Kellett az a "pofon" nyáron, hogy felébredjek, bár még mindig nem teljesen találtam rá arra, hogy ki vagyok, azt már pontosabban tudom, hogy merre szeretnék haladni. 

Hirtelen teljesen más életérzés kezdett hatalmába keríteni, aminek köszönhetően megváltozott a felfogásom és az ízlésem is. A ruhák/kiegészítőkhez kapcsolódót nagyjából részleteztem pár bejegyzéssel arrébb, de már zenében is teljesen mást kedvelek. Bár ez egy igen erős szó, mert jelenleg semmilyen kedvenc együttesem vagy stílusom nincsen, most csak random elindítok valamit youtube-on, vagy bekapcsolom a tv-n valamelyik zenecsatornát, amire amúgy nem vagyok büszke, de most valahogy amúgy nem lételemem a zene. Most értékelem a csendet is.
Míg tavaly teljesen odavoltam a BMTH-ért, és a hozzájuk hasonlóakért, most viszont ha bármi ilyesmit meghallok, hát... nem azt mondom, hogy rosszul leszek, mert durva túlzás lenne, de taszít és irritál. Irritál mert emlékeztet, és taszít, mert egyszerűen egy olyan közösséggel társítom össze amihez már nem szeretnék tartozni. De mielőtt bárki félreértene, ezzel senkit nem akarok megbántani, aki szereti őket, mert nincs velük semmi baj, csak azt hiszem az a jó szó, hogy kinőttem már ebből. Gondolkoztam azon is amúgy, hogy ez a második X teljesen átmosta az agyamat.

Viszont még így a végére, akármennyire is klisé, meg ilyesmi, mivel új év kezdődött, és hihetetlenül unatkozom, mert valahogy nincs kedvem senpaiékkal lolozni, úgy döntöttem, hogy átszórtírozok pár oldalt, és kitörlök/unfollowolok mindent és mindenkit ami/aki csak kicsit is a tavalyra, vagy az az előtti dolgokra emlékeztet. Idáig átnéztem a tumblröm és a bloglovinom, és összesen idáig több mint 100 oldaltól szabadultam meg, nagyon felszabadító érzés, hogy mostantól nyugodtan végigtekerhetek rajtuk, semmi de semmi nem lesz amit megpillantva elfoghatna egy keserédes nosztalgia. Ijesztő, hogy régen mennyire szerettem elveszni a múltban, most meg nem akarok mást csak felejteni, felejteni és felejteni.

Ja, és ha már bloglovin,

Follow my blog with Bloglovin