Hát elérkezett egy újabb év, és egy újabb tétel a 101-1001-es listámról, miszerint idén szeretnék elolvasni 100 könyvet. Molyon már évek óta készült a polcom ahova mindent felpakoltam ami csak ezzel kapcsolatban szóba jöhet, szóval saját dolgom megkönnyítvén olyan műveket amik nem hosszabbak, mint kb 320 oldal, mert ha nagyon ráérek az simán megvan egy nap alatt, de ha mégsem, akkor se több, mint 3. Ahogy számolgattam egy hónapban 8-9-el kell végezném, egyenlőre optimista vagyok ezzel kapcsolatban, januárban jó sok nap telt el olvasás nélkül, mégis kilenc könyvet végeztem ki, lássuk is miket ~

Annyira örülök, hogy ezzel a könyvvel kezdhettem meg ezt az idei könyves kihívást. Már régebben várólistáztam, de mivel ennyire rövid, inkább eltoltam idáig, és tulajdonképpen én is csak áradozni tudok róla, még annak ellenére is, hogy mindenféle spoiler nélkül már az elején sejtettem, a közepétől pedig 100%-ig biztos voltam benne, hogy ki lehet Blue (pedig tök jó lett volna végig izgulni és Simonnal együtt felfedezni). A téma elgondolkoztató, mégis nagyon humoros és szerethető az egész történet, a szereplők meg főleg, egyébként nekem a legnagyobb kedvencem Leah lett, és nem csak azért mert Tohru-nak öltözött a Fruits Basketből ami az egyik legkedvesebb animém, hanem mert teljesen megértettem az egész viselkedését. Szóval egy szó mint száz, ez egy fantasztikus könyv volt.

Kasie West - Szívességből szerelem

Megmondom őszintén, meg igazából azt hiszem már régebben is írtam, nem kimondottan vagyok manapság oda az ilyen sima tini, gimis romantikus könyvekért, úgy érzem kinőttem a célközönségből, és a legtöbbször inkább fáraszt az a feleslegesen sok drámázás és keverés benne, ez a könyv pedig pontosan ilyen volt. Viszont fogalmam sincs mit csinált az írónő, de MINDEN EGYES SORÁT IMÁDTAM. Gia távolabb nem is állhatna tőlem személyiségileg, felfogásilag meg mindenhogyan, de mégis valahogy szimpatikus lett, ahogy gyakorlatilag szinte mindenki más is. Felesleges drámázás volt dögivel, de annyira jól volt tálálva, hogy szívesen olvastam volna még bármeddig.

Túl sok volt már a cukiskodásból, úgyhogy úgy gondoltam itt az ideje egy jó kis pszicho-thrillernek. Az biztos, hogy nagyon megdöbbentő volt és elmebeteg, de valahogy mégsem tetszett annyira, valószínűleg az E/3 miatt. Végig nagyon zavart, annyi szóismétlés került így bele, mint égen a csillag, raádásul sokszor hirtelen azt se tudtam éppen kiről van szó, de ezt igazából inkább a fordítás  és a fura kindle formátum számlájára írom, maga a történet az tényleg király volt, még a hideg is kiráz ha belegondolok.

Sarah Blakley-Cartwright - A lány és a farkas

Ezzel a könyvvel most abszolút vegyes érzéseim vannak, nehezen is tudtam eldönteni hány csillagot adjak neki Molyon, mert amíg maga a történet és az egész világ nagyon tetszett, addig a karakterek, Valerievel az élen, egyszerűen hihetetlenül idegesítőek voltak. Tök beleéltem volna magam az egészbe, erre pár oldalanként folyamatosan azt kellett látnom, hogy így-úgy szeretem Petert, jajj de azért Henry... Fuu még azért most is felbosszant kicsit ha eszembe jut. Egyébként már azóta szemezgettem a művel amióta legeslegelőször megláttam a könyvesboltan, és az nem most volt, szóval azért összességében nem bánom, hogy végül elolvastam, most pedig jöhet is a film.

Ava Dellaira - Kedves halottak!

Ezzel is kb már azóta szemezgettem, hogy láttam Molyon, hogy meg fog jelenni, de valahogy féltem tőle, ijesztőnek tűnt a téma, megijedtem, hogy nagyon fel fog kavarni vagy ilyesmi, de mivel ennek a kihívásnak a 100 könyvön belül az is a lényege, hogy sort kerítsek olyanokra amikre régóta kiváncsi vagyok, így nekiálltam. Először Laurel nem volt túl szimpatikus, nagyon nem tetszett ahogy írt, mintha nem is 14-5 lett volna, hanem kb 11-12, én se vagyok semmi, de őt még magamhoz képest is túlságosan naívnak éreztem, és valahogy May ezerszer sokkal rokonszenvesebb volt, aztán ahogy haladtam az oldalakkal fordult a kocka, és igazából már az egész családot totál betegnek tartottam, May-el az élen. Maga a történet és a mondanivaló tetszett, nagyon szép volt, de a szereplőket valahogy nem tudtam sehogy se megkedvelni, ami viszont az egész értékéből valahogy mégsem volt le, úgyhogy egy erős négy csillagot adtam neki, nagyon tanulságos és szép gondolatok vannak benne, kicsit sajnálom is, hogy nem jelent meg előbb, anya után biztos sokat tudott volna segíteni nekem., bár lehet akkor is féltem volna nekiállni, ki tudja.

Anne Brontë - Agnes Grey

Nagyon szeretem a klasszikusokat, a Brontë nővéreket pedig főleg, eddig amiket tőlük olvastam minden nagyon tetszett, Anne-től ez volt az első könyvem, de ugyan úgy nem csalódtam. Kedves kis történet volt egy olyan korról amit mi sose fogunk megtapasztalni, mégis a részletes leírások és a hűen idézett párbeszédek segítségével kicsit azért odaképzelhetjük magunkat. Minden hibájával együtt azt hiszem nagyon szívesen éltem volna akkor, bár nevelőnő valószínűleg nem szívesen lettem volna, szegény Agnesért néha a szívem szakadt meg.

John Fowles - A lepkegyűjtő

Hát ezzel a könyvvel megint meg vagyok lőve. Még sose hallottam róla ezelőtt, és a leírása nagyon tetszett, meg egy-két rész is benne, de azokkal a pszicho-thrillerekkel összehasonlítva amiket eddig olvastam nekem nagyon unalmas volt. (de elhiszem, hogy több, mint 50 évvel ezelőtt, amikor megjelent elég durva lehetett) Még a Ferdinandos részek okék voltak, de Mirandának a naplóján majdnem bealudtam, egyszerűen annyira nem érdekelt az a rengeteg dolog amit leírt, hogy már majdnem fel is adtam, hogy ezt egyetalán be fogom fejezni, de azért kíváncsi voltam, hogy mi lesz a vége, és az azért elég jóra sikeredett, ez a pasi tényleg igazán beteg, pedig már majdnem kezdtem megsajnálni.

Pierdomenico Baccalario – Paola Zannoner – Silvana Gandolfi – Sara Colaone – Beatrice Masini – Lodovica Cima – Guido Sgardoli – Alessandro Baronciani – Antonio Ferrara – Luisa Mattia – Fabrizio Silei – Antonella Ossorio - Kimondhatatlanul

Azt gondolná az ember, hogy ha már ennyi írót összepréseltek ebbe a novelláskötetbe legalább lesz egy-kettő aki valami olvashatót fog alkotni, de sajnos nem. Először nagyon tetszett a szerkesztése, hogy a címben szerepel az az érzelem amit aztán elmesélnek, gondoltam minden történetről leírom majd külön-külön a véleményemet, de tulajdonképpen azon kívül, hogy összes borzalmas volt és unalmas, nagyon nincs más. Majdnem a legrövidebb könyvem volt ebben a hónapban, mégis a legnehezebb volt olvasni, annyira nem akartam, annyira rossz volt és annyira idétlen, bárcsak ne dőlnék be mindig a szép borítóknak.

Nyáry Krisztián - Így szerettek ők 2

Évekkel ezelőtt olvastam még az első részét, és az tetszett, úgyhogy mindenképp szerettem volna elolvasni a másodikat is, csak valahogy sose volt hozzá sok kedvem, de mivel rövid, meg ebben a hónapban kb csak életrajzokhoz nem volt szerencsém, így most nekiálltam. Ezek a történetek is mind nagyon érdekesek voltak, furcsa látni, hogy azok az emberek akiknek csak nagyvonalkaban ismerjük az életét az irodalom könyvek és a műveik által, mennyire meg tudnak változni ha kicsit mégjobban beletekinthetünk a magánéletükbe. Tényleg érdekesek voltak nagyon, ha lesz harmadik rész, biztos arra is sort kerítek majd.