Wanna see the real me? ✄: február 2018

IMVU

☯ Először is azt hiszem talán illene elnézést kérnem, hogy így a semmiből csak úgy random eltűntem, igazából volt is oka meg nem is. Többek között annyira jól szórakoztam és szórakozok is a mai napig imvun, hogy azt az enyhe "grafománságomat" amit itt a blogon szoktam kiélni, teljes mértékben kielégítettem ott, és olyan sokat vagyok/voltam fent amennyit csak lehetett, így valahogy nem sok kedvem volt ide is pluszban közben írkálni, másrészt pedig nem is nagyon történt velem olyan nagyon sok minden, így abszolút értelmetlen és unalmas vasárnapi hétösszefoglalókat tudtam volna csak összehozni, amit pedig nem szerettem volna. Ez a szép és jó része, de ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor sikerült is magam egy "hatalmas" galibába kevernem, ami pár napra eléggé megviselt, de úgy néz ki most már így lassan 3 héttel később teljesen elfelejthetjük, de akkor is nagyon rosszul esett ami történt, és kicsit el is gondolkoztatott arról, hogy mégis mennyire akarok "idegen" emberekkel mindenféle dolgokat megosztani, így ez is kicsit visszafogott ettől a blogolás dologtól, pedig itt aztán szerintem a mai napig sikerül egész anonimusként csinálnom ezt az egészet, és ezek után továbbra se szeretnék ezen változtatni. Most pedig, hogy ezen átestünk, megpróbálok összedobni valami összefoglalót az elmúlt kb 3 hétről ameddig egy betűnyi életjelet se adtam magamról errefele.

☯ Amiről itt fentebb szövegeltem, az azon a vasárnapon kezdődött amikor kiraktam az utolsó bejegyzést, és ami viccnek indult, részemről mindenképp, egy majdnem egész hétig tartó "őrlődésbe" torkolt, de hálisten túl vagyunk rajta, és ha neki nem is, de nekem egy hatalmas lecke volt.

☯ Azon a héten még szerdán voltam Mercédesznél, de még neki se mertem erről beszélni, és valószínűleg nem is fogok senkinek se azokon kívül akiket sikerült még belekvernem, inkább csak próbálom minél gyorsabban elfelejteni. Hozzá apa jött értem, és elmentünk kajálni a KFC-be, ami tök király, hogy itt nem messze nyílt tőlünk, majd átmentem hozzájuk kicsit, este pedig kijött hozzám Tünde, és órákon keresztül csak bolyongtunk fel-alá a faluban. Ezen kívül még szombaton történt említésre méltó esemény, megkezdődött nálunk is a második félév, első körben két egész pozitív és érdekes órával, suli után pedig Zsófival találkoztam, neki is elég ramaty hete volt, úgyhogy megleptük magunkat egy-egy mekis fagyival és kint a hidegben a plázatetőn be is faltuk, majd még lézengtünk és jó alaposan kibeszélgettük magunkat.

☯ Előző héten 4 napig Áronnál voltam, ő is tud az egész dologról, de végig kiállt mellettem amiért nagyon hálás vagyok neki, sőt azt mondta, hogy majd szeretné megkérni a kezem ♥ Valószínűleg olyan piros lettem, mint a paradicsom, pedig nagyon szeretném, de addig mindenképp őrültségnek tartom amíg távkapcsolatban vagyunk, de ha valaha összeköltözünk akkor ezer örömmel. Amúgy nem igazán csináltunk semmi különlegeset, valentin napra átvittem neki a japán nasikat amiket rendeltem, és végigkóstolgattuk őket megint, meg játszottunk és filmeket néztünk. Szombaton pedig az eddigi leghosszabb és legunalmasabb napomat töltöttem el a főiskolán.

☯ Ezen a héten se történt semmi különös, szerdán megint Mercédesznél voltam, meg az albérlőinknél, szombaton suliban ami megint dögunalom volt, tegnap pedig majd' szétment a fejem és kb ennyi.

☯ Ez az incidens azért szerencsére nem vette el a kedvem továbbra sem az imvutól, lassan 8 éve töretlen a szeretem ez az egész féle, szóval leginkább a lol helyett most abszolút ott töltöm unalmas óráimat, és nem rikta, hogy hajnalig beszélgetünk mindenféle dolgokról, amire pedig úgy tűnik elég nagy szükségem is van.

☯ Nem tudom egyébként mi lesz a bloggal, semmiképp se szeretném abbahagyni, írni valóm is lenne egy csomó mindenről, de kényszerből se szeretném csinálni, szóval majd meglátjuk. Egyelőre biztosan ritkábban lesznek bejegyzések, mint eddig, de továbbra is lesznek, az biztos.
☯ Az elmúlt hetekben amúgy annyira király számokat találtam, hogy kicsit bánom, hogy ha nem is írtam, legalább azokat így szokásosan kitehettem volna vasárnap vagy hétfőn, így ebből a nagy felhalmozódásból kimondottan nehéz is volt választanom, de arra jutottam, hogy sorrendben fogok menni, és ha 3 héttel ezelőtt lett volna bejegyzés, akkor ez került volna ki.

No megjegyzés

, by dylan

days

3.5

No megjegyzés

, by dylan

books

Januári olvasmánylista

Hát elérkezett egy újabb év, és egy újabb tétel a 101-1001-es listámról, miszerint idén szeretnék elolvasni 100 könyvet. Molyon már évek óta készült a polcom ahova mindent felpakoltam ami csak ezzel kapcsolatban szóba jöhet, szóval saját dolgom megkönnyítvén olyan műveket amik nem hosszabbak, mint kb 320 oldal, mert ha nagyon ráérek az simán megvan egy nap alatt, de ha mégsem, akkor se több, mint 3. Ahogy számolgattam egy hónapban 8-9-el kell végezném, egyenlőre optimista vagyok ezzel kapcsolatban, januárban jó sok nap telt el olvasás nélkül, mégis kilenc könyvet végeztem ki, lássuk is miket ~

Becky Albertalli - Simon és a Homo sapiens-lobbi

Annyira örülök, hogy ezzel a könyvvel kezdhettem meg ezt az idei könyves kihívást. Már régebben várólistáztam, de mivel ennyire rövid, inkább eltoltam idáig, és tulajdonképpen én is csak áradozni tudok róla, még annak ellenére is, hogy mindenféle spoiler nélkül már az elején sejtettem, a közepétől pedig 100%-ig biztos voltam benne, hogy ki lehet Blue (pedig tök jó lett volna végig izgulni és Simonnal együtt felfedezni). A téma elgondolkoztató, mégis nagyon humoros és szerethető az egész történet, a szereplők meg főleg, egyébként nekem a legnagyobb kedvencem Leah lett, és nem csak azért mert Tohru-nak öltözött a Fruits Basketből ami az egyik legkedvesebb animém, hanem mert teljesen megértettem az egész viselkedését. Szóval egy szó mint száz, ez egy fantasztikus könyv volt.

Kasie West - Szívességből szerelem

Megmondom őszintén, meg igazából azt hiszem már régebben is írtam, nem kimondottan vagyok manapság oda az ilyen sima tini, gimis romantikus könyvekért, úgy érzem kinőttem a célközönségből, és a legtöbbször inkább fáraszt az a feleslegesen sok drámázás és keverés benne, ez a könyv pedig pontosan ilyen volt. Viszont fogalmam sincs mit csinált az írónő, de MINDEN EGYES SORÁT IMÁDTAM. Gia távolabb nem is állhatna tőlem személyiségileg, felfogásilag meg mindenhogyan, de mégis valahogy szimpatikus lett, ahogy gyakorlatilag szinte mindenki más is. Felesleges drámázás volt dögivel, de annyira jól volt tálálva, hogy szívesen olvastam volna még bármeddig.

Pierre Lemaitre - Téboly

Túl sok volt már a cukiskodásból, úgyhogy úgy gondoltam itt az ideje egy jó kis pszicho-thrillernek. Az biztos, hogy nagyon megdöbbentő volt és elmebeteg, de valahogy mégsem tetszett annyira, valószínűleg az E/3 miatt. Végig nagyon zavart, annyi szóismétlés került így bele, mint égen a csillag, raádásul sokszor hirtelen azt se tudtam éppen kiről van szó, de ezt igazából inkább a fordítás és a fura kindle formátum számlájára írom, maga a történet az tényleg király volt, még a hideg is kiráz ha belegondolok.

Sarah Blakley-Cartwright - A lány és a farkas

Ezzel a könyvvel most abszolút vegyes érzéseim vannak, nehezen is tudtam eldönteni hány csillagot adjak neki Molyon, mert amíg maga a történet és az egész világ nagyon tetszett, addig a karakterek, Valerievel az élen, egyszerűen hihetetlenül idegesítőek voltak. Tök beleéltem volna magam az egészbe, erre pár oldalanként folyamatosan azt kellett látnom, hogy így-úgy szeretem Petert, jajj de azért Henry... Fuu még azért most is felbosszant kicsit ha eszembe jut. Egyébként már azóta szemezgettem a művel amióta legeslegelőször megláttam a könyvesboltan, és az nem most volt, szóval azért összességében nem bánom, hogy végül elolvastam, most pedig jöhet is a film.

Ava Dellaira - Kedves halottak!

Ezzel is kb már azóta szemezgettem, hogy láttam Molyon, hogy meg fog jelenni, de valahogy féltem tőle, ijesztőnek tűnt a téma, megijedtem, hogy nagyon fel fog kavarni vagy ilyesmi, de mivel ennek a kihívásnak a 100 könyvön belül az is a lényege, hogy sort kerítsek olyanokra amikre régóta kiváncsi vagyok, így nekiálltam. Először Laurel nem volt túl szimpatikus, nagyon nem tetszett ahogy írt, mintha nem is 14-5 lett volna, hanem kb 11-12, én se vagyok semmi, de őt még magamhoz képest is túlságosan naívnak éreztem, és valahogy May ezerszer sokkal rokonszenvesebb volt, aztán ahogy haladtam az oldalakkal fordult a kocka, és igazából már az egész családot totál betegnek tartottam, May-el az élen. Maga a történet és a mondanivaló tetszett, nagyon szép volt, de a szereplőket valahogy nem tudtam sehogy se megkedvelni, ami viszont az egész értékéből valahogy mégsem volt le, úgyhogy egy erős négy csillagot adtam neki, nagyon tanulságos és szép gondolatok vannak benne, kicsit sajnálom is, hogy nem jelent meg előbb, anya után biztos sokat tudott volna segíteni nekem., bár lehet akkor is féltem volna nekiállni, ki tudja.

Anne Brontë - Agnes Grey

Nagyon szeretem a klasszikusokat, a Brontë nővéreket pedig főleg, eddig amiket tőlük olvastam minden nagyon tetszett, Anne-től ez volt az első könyvem, de ugyan úgy nem csalódtam. Kedves kis történet volt egy olyan korról amit mi sose fogunk megtapasztalni, mégis a részletes leírások és a hűen idézett párbeszédek segítségével kicsit azért odaképzelhetjük magunkat. Minden hibájával együtt azt hiszem nagyon szívesen éltem volna akkor, bár nevelőnő valószínűleg nem szívesen lettem volna, szegény Agnesért néha a szívem szakadt meg.

John Fowles - A lepkegyűjtő

Hát ezzel a könyvvel megint meg vagyok lőve. Még sose hallottam róla ezelőtt, és a leírása nagyon tetszett, meg egy-két rész is benne, de azokkal a pszicho-thrillerekkel összehasonlítva amiket eddig olvastam nekem nagyon unalmas volt. (de elhiszem, hogy több, mint 50 évvel ezelőtt, amikor megjelent elég durva lehetett) Még a Ferdinandos részek okék voltak, de Mirandának a naplóján majdnem bealudtam, egyszerűen annyira nem érdekelt az a rengeteg dolog amit leírt, hogy már majdnem fel is adtam, hogy ezt egyetalán be fogom fejezni, de azért kíváncsi voltam, hogy mi lesz a vége, és az azért elég jóra sikeredett, ez a pasi tényleg igazán beteg, pedig már majdnem kezdtem megsajnálni.

Pierdomenico Baccalario – Paola Zannoner – Silvana Gandolfi – Sara Colaone – Beatrice Masini – Lodovica Cima – Guido Sgardoli – Alessandro Baronciani – Antonio Ferrara – Luisa Mattia – Fabrizio Silei – Antonella Ossorio - Kimondhatatlanul

Azt gondolná az ember, hogy ha már ennyi írót összepréseltek ebbe a novelláskötetbe legalább lesz egy-kettő aki valami olvashatót fog alkotni, de sajnos nem. Először nagyon tetszett a szerkesztése, hogy a címben szerepel az az érzelem amit aztán elmesélnek, gondoltam minden történetről leírom majd külön-külön a véleményemet, de tulajdonképpen azon kívül, hogy összes borzalmas volt és unalmas, nagyon nincs más. Majdnem a legrövidebb könyvem volt ebben a hónapban, mégis a legnehezebb volt olvasni, annyira nem akartam, annyira rossz volt és annyira idétlen, bárcsak ne dőlnék be mindig a szép borítóknak.

Nyáry Krisztián - Így szerettek ők 2

Évekkel ezelőtt olvastam még az első részét, és az tetszett, úgyhogy mindenképp szerettem volna elolvasni a másodikat is, csak valahogy sose volt hozzá sok kedvem, de mivel rövid, meg ebben a hónapban kb csak életrajzokhoz nem volt szerencsém, így most nekiálltam. Ezek a történetek is mind nagyon érdekesek voltak, furcsa látni, hogy azok az emberek akiknek csak nagyvonalkaban ismerjük az életét az irodalom könyvek és a műveik által, mennyire meg tudnak változni ha kicsit mégjobban beletekinthetünk a magánéletükbe. Tényleg érdekesek voltak nagyon, ha lesz harmadik rész, biztos arra is sort kerítek majd.

No megjegyzés

, by dylan

Pages

Sweet memories 25

3.8

3.5

Januári olvasmánylista

About me

Dylan | 23

Rendszeres olvasók

Chat

Labels

Cserék

recent posts

Blog Archive

Popular Posts

Pages

Sweet memories 25

3.8

3.5

Januári olvasmánylista

About me

Dylan | 23

Rendszeres olvasók

Chat

Labels

Cserék

recent posts

Blog Archive

Popular Posts

Subscribe