Olvasmánylista 2017
január 10, 2018
Mivel tavalyra 20 anime és 50 film megnézését terveztem, úgy gondoltam, hogy egyeltalán nem fogok most az olvasással foglalkozni. Ezt sikerült is betartanom júliusig, de aztán annyira elkezdett hiányozni, hogy muszáj voltam beadni a derekam.
Tulajdonképpen két oka volt, hogy tavaly nem akartam kindlet venni a kezembe, az első a fenti bekezdésben található, a második pedig, mivel idén 100 könyvet szeretnék elolvasni, és nem akartam onnanról potenciális lehetőségeket elvenni. Viszont a 100 könyv nagyon szépen kezdett kikörvonalazódni, és még mindig maradt egy rakás a várólistámon is, így semmi sem indokolta már, hogy kényszerszünetet tartsak, szóval ezeket sikerült bepasszíroznom az animék és filmek mellett az idei évbe július közepétől kezdődően.
Július
Lucy Diamond - A tengerparti kávézó
Első választásom egy kimondottan tipikus kis limonádéra esett. Nem csak azért, hogy visszarázódjak egy kicsit az olvasásba, hanem azért is, mert a főszereplő a névrokonom, és máris sokkal kiváncsibb lettem rá. Aztán úgy vettem észre akadt még pár dolog amiben egészen hasonlítunk. Őszintén szólva valami nagyon gagyi romantikus maszlagra számítottam, de szerencsére nem azt kaptam. Kicsit nehezen indul be a történet, és talán egy ilyen egyszerű sztorihoz kicsit hosszú is (majdnem 500 oldal), de leültem délután kint a kertben és addig fel sem álltam, amíg ki nem olvastam. Nagyon magával ragadó volt az egész, szinte már úgy éreztem, hogy én is ebben a kis kávézóban dolgozom, vagy iszogatok valamit. A szereplők egy-két kivétellel mind nagyon szimpatikusak voltak, és ami a legjobban tetszett, hogy egész sokfélék is. Na de persze nem lehet minden ennyire tökéletes, volt pár dolog ami kimondottan zavart, például elég kiszámítható a történet, aztán a sok hihetetlen nagy véletlen, ennyi a világon nincsen, ráadásul mindegyikből ennyire jól kijönni..., teljesen kiölte belőle azt az életszagot amit pedig áraszthatott volna, ezért le is vontam tőle Molyon egy csillagot, de amúgy tényleg szerethető olvasmány, ha az ember nem vár tőle semmi komolyat vagy egetrengetőt akkor nagyon jó kikapcsolódásnak, úgyhogy nyárra, vagy pont egy unalmas téli estére, ajánlom ~
Justina Chen Headley - North of Beautiful - Iránytű Önmagamhoz
Mivel egy Vörös Pöttyös könyvről van szó, azt kell, hogy mondjam, teljesen másra számítottam. Egy tipikus, tök átlagos, "már a csapból is ez folyik", nuku mondanivalós, szerelmi háromszöges, fél délutános olvasmányra, aminek a történetére még kb 1 hétig fogok emlékezni. És ezen a fülszöveg se nagyon változtatott, úgyhogy nagyon meglepődtem, hogy végül mennyire mást kaptam, és teljesen jó értelemben. Bár bevallom Terra az első pár fejezetben nem nagyon volt szimpatikus, de aztán nagyon megkedveltem, ahogy az egész mondanivalót is. Oda-vissza voltam ezekért a térképes hasonlatokért, és, hogy végre nem valami "tökéletes" lányt kaptunk főszereplőnek akiért hirtelen az elkövetkezendő 400 oldalban minden hímnemű megőrül. Olyan tanulságok vannak benne önmagunk elfogadásáról, a magunkért való kiállásról, a családról és a "szépség fogalmáról", hogy komolyan simogatták a lelkemet. Kedvencnek még sem mondanám, mert magát a történetet néha nagyon elnyújtottnak éreztem, de ennek ellenére szerintem minden klaffolt benne, egyeltalán nem mondanám valami tucat könyvnek, még ha néha a cselekmény kicsit klisékbe is megy át. A tanulságok miatt mindenkinek el kéne olvasnia egyszer.
Becca Fitzpatrick - Black Ice - Tükörjég
Hűha, erre a könyvre még így egy órával az elolvasása után se nagyon találok szavakat. Anno volt szerencsém már az írónőtől a Csitt csitt sorozathoz, bár még nem fejeztem be, de talán már csak az utolsó könyv van belőle azt hiszem hátra. A nagy hype ellenére nekem az annyira nem tetszett, így igazán kíváncsian vágtam bele ebbe. Az alapötlet nagyon bejött, annyira mozivászonért ordít, hogy az valami hihetetlen. Britt és Jude is nagyon aranyosak és szimaptikusak voltak, és még annak ellenére is, hogy sejthető volt néhány cselekmény, a vége pedig főleg, végig fent tartotta a figyelmem, és ami már rég fordult elő, szabályosan izgultam és csak úgy faltam a lapokat, ráadásul annyira szorítottam, hogy összejöjjenek, pedig ezek a szerelmi dolgok mostanában nem igazán szoktak megmozgatni. És egyébként annak ellenére, hogy így drukkoltam nekik, ez volt az a dolog is ami a legjobban bosszantott benne. Hogy tényleg ilyen szempontból átment egy bugyuta Vörös Pöttyös könyvbe, mert az emberrabló logikus, hogy dögös pasi, az elrabolt lány pedig eszméletlenül gyönyörű és minden csodalátos. Viszont tényleg annyira magával ragadott a sztori és úgy megszerettem őket, hogy még ezt se bánom annyira. (Azt meg még muszáj megemlítenem, hogy valószínűleg a táj miatt egy csomószor az Until Dawn volt előttem, pár lapozásnál annyira vártam, hogy felugorjon a választási lehetőseg, hogy merre haladjon tovább a sztori)
Megmondom őszintén, hogy kicsit deja vu-m van, mert a júliusi első könyvem alapszituációja kísértetiesen hasonlított erre. Vegyünk egy huszas évei végén - harmincas évei elején járó nőt, spékeljük meg egy autóbalesetben meghalt nagynénivel és egy örökölt ingatlannal, aztán tényleg már csak az adott írónőn múlik, hogy mit hoz ki az egészből. Ebből most egy gyilkosságos, nyomozós cucc lett, és annak ellenére, hogy a fülszövege nagyon betalált, maga a történet egyszerűen nem tetszett. Akartam, de képtelen voltam megkedvelni. A két főszereplő egyszerűen borzalmas volt, főleg a férfi, a nevek iszonyúak, amikor azt hittem nőről van szó, mindig kiderült, hogy igazából hímnemű, szóval ilyenek, hogy Cecil, Quinn, Kelly (bár ez asszem a vezetékneve volt, de nem tudom, itt össze-vissza hívtak mindenkit, néha még azt is elfelejtettem, hogy melyik kettő a főszereplő meg melyik a kutya, és ebből következett, hogy ez a külsős mesélés is nagyon zavart benne, mert egyszerűen nem volt jó, nem jött át úgy a történet ahogy kellett volna) Hiába volt benne a gyilkossági szál, egyszerűen lapos volt, egy szemernyi izgalom se volt bennem, hogy kiderüljön mi történt, a párbeszédek is bénák voltak, szerintem mindegyik szereplő elmondta egyszer azt, amit a másik is, csak 5 oldallal később, és ez mellé a sok "izgalom" mellé még bekerült két béna szex jelenet is. Örülök, hogy nagy nehezen két délután alatt ledaráltam, mert ha nem veszek magamon erőt, tuti ez lett volna az idei első dobott könyvem. Viszont attól függetlenül, hogy nem tetszett, nem mondanám rossznak, inkább csak nem nekem való, nem ehhez a stílushoz vagyok szokva, valahogy mama kezében jobban el tudom képzelni, ő szerintem értékelné.
Justina Chen Headley - North of Beautiful - Iránytű Önmagamhoz
Mivel egy Vörös Pöttyös könyvről van szó, azt kell, hogy mondjam, teljesen másra számítottam. Egy tipikus, tök átlagos, "már a csapból is ez folyik", nuku mondanivalós, szerelmi háromszöges, fél délutános olvasmányra, aminek a történetére még kb 1 hétig fogok emlékezni. És ezen a fülszöveg se nagyon változtatott, úgyhogy nagyon meglepődtem, hogy végül mennyire mást kaptam, és teljesen jó értelemben. Bár bevallom Terra az első pár fejezetben nem nagyon volt szimpatikus, de aztán nagyon megkedveltem, ahogy az egész mondanivalót is. Oda-vissza voltam ezekért a térképes hasonlatokért, és, hogy végre nem valami "tökéletes" lányt kaptunk főszereplőnek akiért hirtelen az elkövetkezendő 400 oldalban minden hímnemű megőrül. Olyan tanulságok vannak benne önmagunk elfogadásáról, a magunkért való kiállásról, a családról és a "szépség fogalmáról", hogy komolyan simogatták a lelkemet. Kedvencnek még sem mondanám, mert magát a történetet néha nagyon elnyújtottnak éreztem, de ennek ellenére szerintem minden klaffolt benne, egyeltalán nem mondanám valami tucat könyvnek, még ha néha a cselekmény kicsit klisékbe is megy át. A tanulságok miatt mindenkinek el kéne olvasnia egyszer.
Becca Fitzpatrick - Black Ice - Tükörjég
Hűha, erre a könyvre még így egy órával az elolvasása után se nagyon találok szavakat. Anno volt szerencsém már az írónőtől a Csitt csitt sorozathoz, bár még nem fejeztem be, de talán már csak az utolsó könyv van belőle azt hiszem hátra. A nagy hype ellenére nekem az annyira nem tetszett, így igazán kíváncsian vágtam bele ebbe. Az alapötlet nagyon bejött, annyira mozivászonért ordít, hogy az valami hihetetlen. Britt és Jude is nagyon aranyosak és szimaptikusak voltak, és még annak ellenére is, hogy sejthető volt néhány cselekmény, a vége pedig főleg, végig fent tartotta a figyelmem, és ami már rég fordult elő, szabályosan izgultam és csak úgy faltam a lapokat, ráadásul annyira szorítottam, hogy összejöjjenek, pedig ezek a szerelmi dolgok mostanában nem igazán szoktak megmozgatni. És egyébként annak ellenére, hogy így drukkoltam nekik, ez volt az a dolog is ami a legjobban bosszantott benne. Hogy tényleg ilyen szempontból átment egy bugyuta Vörös Pöttyös könyvbe, mert az emberrabló logikus, hogy dögös pasi, az elrabolt lány pedig eszméletlenül gyönyörű és minden csodalátos. Viszont tényleg annyira magával ragadott a sztori és úgy megszerettem őket, hogy még ezt se bánom annyira. (Azt meg még muszáj megemlítenem, hogy valószínűleg a táj miatt egy csomószor az Until Dawn volt előttem, pár lapozásnál annyira vártam, hogy felugorjon a választási lehetőseg, hogy merre haladjon tovább a sztori)
Augusztus
Jayne Ann Krentz - River RoadMegmondom őszintén, hogy kicsit deja vu-m van, mert a júliusi első könyvem alapszituációja kísértetiesen hasonlított erre. Vegyünk egy huszas évei végén - harmincas évei elején járó nőt, spékeljük meg egy autóbalesetben meghalt nagynénivel és egy örökölt ingatlannal, aztán tényleg már csak az adott írónőn múlik, hogy mit hoz ki az egészből. Ebből most egy gyilkosságos, nyomozós cucc lett, és annak ellenére, hogy a fülszövege nagyon betalált, maga a történet egyszerűen nem tetszett. Akartam, de képtelen voltam megkedvelni. A két főszereplő egyszerűen borzalmas volt, főleg a férfi, a nevek iszonyúak, amikor azt hittem nőről van szó, mindig kiderült, hogy igazából hímnemű, szóval ilyenek, hogy Cecil, Quinn, Kelly (bár ez asszem a vezetékneve volt, de nem tudom, itt össze-vissza hívtak mindenkit, néha még azt is elfelejtettem, hogy melyik kettő a főszereplő meg melyik a kutya, és ebből következett, hogy ez a külsős mesélés is nagyon zavart benne, mert egyszerűen nem volt jó, nem jött át úgy a történet ahogy kellett volna) Hiába volt benne a gyilkossági szál, egyszerűen lapos volt, egy szemernyi izgalom se volt bennem, hogy kiderüljön mi történt, a párbeszédek is bénák voltak, szerintem mindegyik szereplő elmondta egyszer azt, amit a másik is, csak 5 oldallal később, és ez mellé a sok "izgalom" mellé még bekerült két béna szex jelenet is. Örülök, hogy nagy nehezen két délután alatt ledaráltam, mert ha nem veszek magamon erőt, tuti ez lett volna az idei első dobott könyvem. Viszont attól függetlenül, hogy nem tetszett, nem mondanám rossznak, inkább csak nem nekem való, nem ehhez a stílushoz vagyok szokva, valahogy mama kezében jobban el tudom képzelni, ő szerintem értékelné.
0 megjegyzés