Tudom, se szó - se beszéd felszívódtam majdnem egy éve, és sajnálom, jó magyarázatom van rá, de nem szeretném bepötyögni, talán egyrészt ezért is tűntem el. Próbáltam blog és írás nélkül élni, de mostanra kezdtem érezni, hogy eléggé hiányzik, szóval kukkantsatok be az újra, ha van kedvetek:
Az 100%, hogy nem azt a stílust szeretném ott folytatni amit itt elkezdtem, teljes mértékben csak naplóként fogom tartani, nem fogok rástresszelni arra a folytonosságra ami itt a végén már annyira frusztrált, de száz szónak is egy a vége, viszlát éjjeli-lepke; hello selenite-cat!
