Sweet memories 23
december 19, 2017
Juhuu, elérkeztünk az utolsó olyan Sweet memorieshoz amiben a régi a blogom furcsaságait másolom át, ugyanis már 2013-at írunk, ezt pedig 2014-ben kezdtem, szóval beértem magam. Aki végigolvasta az összeset annak hatalmas pacsi. A múltkoriban is írtam, de itt is aktuális, hogy eléggé elgondolkoztató volt, hogy a volt barátommal kapcsolatos mókás dolgokat átmásoljam-e, de mivel az emlék attól még jó, úgy döntöttem most is, hogy igen. A többi pedig szintén marad a szokásos, hibák/elírások bent hagyva, mostani megjegyzések pedig dőlt betűvel. Egyébként borzalmasan hosszú lett, de szerintem az eddig eltelt 4 évből ez a legértelmesebb és a legmókásabb, sőt néhol elgondolkoztató is. Szóval nem is marad más, csak enjoy ^^ ~
2013 január 4
Amúgy tök mókás vicces volt, Tünde próbálgatta a rúzsokat, már mindene tiszta piros volt, aztán egyszer csak megszólalt a hangosbemondó: -Zsebkendőt keres? Tünde: -igen!
(...)
Ahogy kiléptünk a kijáraton, pont akkor ment el az orrunk előtt a 3negyedes busz. Elindultunk azért a buszmegbe és köbö 5 lépés után összetalálkoztunk ofővel a parkolóba, aki elvitt minket kocsival a suliba. Közbe láttuk Nawát a suliból jönni.
Tünde: - Jé, ott van Anna!
Ofő: - Mi? Tényleg. Nem jön próbára? Hahaha, most lebukott, fel is hívom!
Abban a pillanatban már elő is a telefon, közbe félreállt Ichiék lépcsőházának a parkolójába.
Én: - Jujj, pont itt lakik Ichi.
Kikanyarodunk.
Tünde: - Nézd mi meg ide költöztünk.
Én: - Nekem meg itt van a kedvenc játszóm.
Ofő: - lányok, úgy örülök, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi nevezetes helyet láttunk.
Olyan jófej ez az ember.
Hát az osztályfőnökünk nagyon hiányzik, az egyszer biztos.
2013 január 27
Múltkor amikor beteg voltam és egész héten itthon döglöttem, meg nem volt macsi sem, tényleg nagyon sok mindenen elgondolkoztam. Főleg éjjelente amikor csak néztem az ablakból a friss hóval borított tájat és az egész úgy világított mintha csak késő délután lenne. Nagyon sok minden eszembe jutott róla. A pár évvel ezelőtti karácsonyok és telek, a lenti séták, ugyan ez a kilátás ősszel, hulló falevelekkel, nem sokkal halloween előtt vagy után. Amikor még minden olyan egyszerű volt, és még olyan gyerek voltam.
És annyi minden hiányzik. Hiányzik az egész helyzet, az az életvitel amit akkor éltem, a japán és jrock fanatizmus, a sok álmodozás, találkozás, hülyülés Ichivel. De igazából már nem akarok ilyesmi fangirl lenni. Örülök, hogy volt, örülök, hogy ilyen szép emlékekkel ajándékozott meg, örülök, hogy sok mindenkit megismertem általa, de valahogy elég is volt. Már nem tudok akkora csodálattal tekinteni rájuk, persze még mindig tisztelem amit csinálnak és szeretem is a zenéjüket, de rájöttem, hogy tényleg csak sima hétköznapi emberek, mint bárki más, csak éppen zenészek. Viszont annyira jó volt ilyen kis "hülyének" lenni. Az volt a legnagyobb problémánk, hogy nem tudtuk, hogy melyik koncertre mit vegyünk fel, és, hogy épp nem tudtuk őket letapizni. Viszont olyan boldognak éreztem magam, minden olyan tökéletes volt. Amikor a kezembe kerül valami ebből az időszakból és a két szememmel látom, hogy mennyire más volt minden, mindig olyan sírhatnékom van. De nem tudom, hogy az örömtől, hogy megtörtént, vagy a szomorúságtól, hogy elmúlt.
Tényleg, ezt az időszakot, ami olyan 2009. szeptemberétől 2012 márciusáig tartott, képtelen vagyok kiverni a fejemből. Nem akarok belőle semmit elfelejteni, csak kevesebbet gondolni rá. Kevesebbet időzni a múltban. Túl sok időt töltök ott és közben elhanyagolom a jelenem, ami egy-két dolgot leszámítva ugyan úgy lehetne tökéletes és ilyen élményekben gazdag, csak meg kéne ragadni a kínálkozó lehetőségeket. De nem ragadom meg őket, mert félek. Félek, hogy jobbak lennének és kiszorítanák ezeket, hogy már nem lennének ennyire fontosak számomra. Pedig ezektől lettem az aki most vagyok.
Most nem tudom, hogy mit akarok és, hogy merre tartok. Akkor legalább még volt egy konkrét célom ami mozgatott előre. Ebben a pillanatban csak annyi van meg, hogy akármi, de azt macsival. Már alig várom a tavaszt és a nyarat is, hogy megint eljárkálhassunk hintázni. De új emlékeket teremtve, nem a régieket felidézve. Azt hiszem ebben az évben ez lesz az egyik célom.
Vissza lehet álmodni mindent, de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet.
Képtelen vagyok normálisan mondatokat formálni az érzésekből amik jelenleg a fejemben kavarognak.
Ezt igazából csak azért másoltam be, mert egyrészt nagyon tetszik ahogy megfogalmaztam, másrészt meg tök furcsa úgy olvasni, hogy tudom, hogy mik történtek így az elmúlt majdnem 5 évben, és mennyire más lett megint minden.
2013 február 3
Pénteken megnéztük macsival a Hotel Transyvaniat.
Macsi: - De menőő az a vérfarkas. Az leszek én.
Én: - Ne az legyél már, neki van felesége, legyél inkább az akibe bele fog majd szeretni a vámpír lány.
Macsi: - Dehát nekem is van már feleségem!
Istenem, olyan jól esett, majdnem elsírtam magam.
Annyira hihetetlen, hogy ezeket én írtam, most meg lassan 5 évvel később egyszerűen semmilyen érzelmi reakciót nem tud ez belőlem kiváltani, de azért meg kell hagyni biztos romantikus volt.
2013 február 4
Képzelj el egy helyet, ahol nem létezik idő. Képzelj el egy helyet, ami úgy néz ki ahogy csak szeretnéd. Képzelj el egy helyet, ahol az vagy aki csak lenni szeretnél. Képzelj el egy helyet, ahol azt csinálsz amit csak akarsz, azzal akivel csak akarod. Képzelj el egy helyet, ahol bármi megtörténhet. És most képzeld el, hogy ez a hely tényleg létezik. Csukd be a szemed, és elvezd a saját fantázia birodalmad. Ez csak a tied. Az alapokat felépítheted emlékekből, vagy vágyakból. Rendesen vigyázz rá. Itt szabad vagy. Jól jegyezd meg ezt a helyet és emlékezz, hogy jutottál ide. Most nyisd ki a szemed, és térj vissza a valóságba, de ne feledd, ide bármikor visszajöhetsz, ezt senki nem veheti el tőled.
Na ezen viszont most majdnem elsírtam magam, a 2009-es olvashatatlan maszlagból amit összeírkáltam eljutottunk ide, és valahogy tök meghatódtam rajta.
2013 február 8
A szituáció a következő: egy bizonyos E.-nek a táskáját elengedi a füle. Tudni kell róla, hogy a fület tartó fém szétnyílt és össze kéne egy határozott mozdulattal nyomni. Erre az a bizonyos E. a nap folyamán képtelen volt, pedig már nyomta asztalnak, falnak, de sehogy sem akart összemenni. Nap vége fele odaadta egy bizonyos D.-nek, hogy legyen olyan szíves csinálja meg.
Bizonyos E.: - Meg tudod ezt nekem csinálni? Csak össze kell nyomni, addig hozok be chipset.
Bizonyos D.: - Persze, add ide.
És bizonyos E. odaadta, majd kiment egy kis rágcsálnivalóért.
Bizonyos D.: - Te, ezt így nem lehet megcsinálni! Van itthon fogó?
Bizonyos E.: - Van!
Majd bizonyos E. berohant a szobába, rávágott bizonyos D. hátára és felkiáltott. - Te vagy a fogó!
2013 Február 27
Múltórán is beküldött minket a kondiba, hogy találjuk fel magunkat. Mi Dorinával felkaptunk 2-2 2 kg-s súlyzót és elvoltunk.
Szerény személyem: - Aww, milyen erős vagyok! Egy kézzel, és most kettővel! Figyeled?
Dorina: - Na, dolgozzunk rendesen.
Szerény személyem: - Mindjárt, előbb a pózőrködés, aztán a munka.
(...)
Végre megjött az a kód paypalról, hogy tudjam aktiválni a kártyám. Vagyis idáig is már meg volt jőve magyarfakt csak félreértelmeztem a szöveget angolfakt és azt hittem, hogy mailba fogják küldeni, de nem.
(...)
Egyre nagyobb viták vannak a tablónk körül. Kíváncsi leszek mikor fogunk valami olyasmit találni ami nagyrészt mindenkinek megfelel. Én nem akarok valami konzervatív ratyiságot, de a suli szigorúan cenzúrázza ezeket. Kiborít, pedig nekem volt egy tök nyancat ötletem. Meow. Majd megpróbálom valahogy úgy szőni a gombolyagom, hogy beszivárogtassam a rendszerbe. muhahaha.
annyira tetszik tényleg ahogy fogalmaztam régen
2013 március 6
Nekünk csak 5 óránk volt, barátjának meg 7 így elszórakoztattuk magunkat majdnem 2 órán keresztül. Először leültünk a sulival szembeni zöld korlátra szókeresőzni, meg leskelődni, hátha előbb jön ki. Egyébként az a korlát ilyen elég hosszú, de nekünk pont sikerült a bokor mögötti részhez ülni, hogy még véletlenül se lássuk, hogy kik jönnek ki. Nagyon profik vagyunk.
Miután ezt meguntuk, köbö olyan fél óra múlva, leakartunk szállni, de olyan szinten elültük magunkat, hogy nem bírtunk. Vicces volt mert csak az ah, auu, uuu-t bírtuk kinyögni, miközben szenvedtük lefele magunkat, aztán szinte minden terembe nyitva voltak az ablakok.
Szerény személyem: - Hát ez remélem nem hallattszódott be sehova..
Dorina: - Ha Ádám meg is hallotta se lehet mérges mert lánnyal vagyok.
Szóval miután lekeveredtünk bementünk az udvarra. Olyan nosztalgikus volt. Oda jártam általános suliba és jöttek ki a kicsik és tök eszembe jutottak a dolgok. Közbe meg elkezdtünk azon gondolkozni, hogy az mind szép és jó, hogy itt vagyunk, de ha esetleg megkérdezi, hogy mit keresünk itt, arra mégis mit a túrót válaszoljunk. Vasárnap gyakorlatilag szakítottak. Dorina megbeszélni akarta vele a dolgokat. Mivel úgy akartuk beállítani a dolgot, hogy ez egy hihetetlen nagy véletlen, elkezdtük törni mindenen a kis buksinkat.
Dorina: - Majd azt mondjuk neki, hogy az öcsédért jöttünk.
Szerény személyem: - Ide jár az öccse?
Dorina: - Nem, a te öcsédért. Mondjuk, hogy most van. (de durva, azóta már van, ráadsul 2!)
Szerény személyem: - Pár éve már volt egy képzeletbeli öcsém, amikor Tündével voltunk az Intersparba és venni akartam egy mini animés gördeszkát. Eljátszottuk a pénztárnál mintha az öcsikémnek vennénk. De ez amúgy nem jó, mert akkor hol van a gyerek? És miért pont ma kísértél csak el amikor történtek ezek a dolgok?
(.......)
Szerény személyem: - Megvan! Mond azt, hogy eltévedtél és itt kötöttél ki, én meg megtaláltalak.
Dorina: - Ennek nagyon nagy a valószínűsége...
(...)
Szerény személyem: - Tudom! Azt mondjuk neki, hogy megakartam neked mutatni, hogy milyen kocsim lesz majd, és itt van ebben a parkolóban.
Dorina: - De nem is akarsz jogosítványt.
Szerény személyem: - Tudom, de ő nem tudja. Nos, látod ott azt a pirosat? Azt akarom!
Dorina: - Jujj, ilyeneket ne mondj neki mert színtévesztő.
Szerény személyem: - Akkor azt akarom ami az mellett a másik mellett van, látod?
(...)
Mondjuk az egyik kedvencem ez volt:
Képzeletbeli Ádám: - Ti meg mit kerestek itt?
Szerény személyem: - Itt? Nincsenek emlékeim erről. /vagy/ Elraboltak az ufók és megkértem őket, hogy dobjanak haza, de csak itt tudtak leparkolni. Az előbb mentek el amúgy /vagy/ Mi mit keresünk itt? Inkább te mit keresel itt!
Amúgy végül jól sikerült és kibékültek. Egy időre.
2013 március 12
Nobody's hero
Szuperhősök közt a legfurább Ő,
Egy elcseszett világban
A többi kirekesztett között
A maga útját járva,
Próbál egy kis szépséget találni a világban.
Kívánsága nem sok,
csak némi tisztelet,
Múltja rég volt már, azon
változtatni nem lehet.
Bármennyire is szeretné,
erre képtelen,
Hisz Ő csak egy furcsa szerzet,
Különleges ereje a szerelem.
Az egyetlen vers amit valaha írtam, azt hiszem a Black Veil Brides Nobody's hero száma ihletett meg.
2013 április 5
Rossz belegondolni, hogy pár hét múlva érettségi, az én szövegértési képességem meg valahol jó mélyen a béka feneke alatt szunnyad, amire ma bioszon jöttem rá.
"A füves síkságok nagyszámú növényevői itt például a kenguruk, amelyek a méhlepényes patások szerepét töltik be."
Szerény személyem: - Te! Tudtad, hogy a kenguru patás állat?
Bizonyos T: - Mi!? A kengurunak nincs patája.
Szerény személyem: - Én is azt hittem, de a könyvbe az van írva, hogy van!
Ezután vagy 10 percig azon gondolkoztunk, hogy hol lehet a kenguru patája, majd Tamara is elolvasta, hogy mi van odaírva. Lerágtam magam elég rendesen, az óra hátralévő egyik felében már csak magamon röhögtem. A másikban pedig akasztófáztunk. Tök pikachu szavakat találtam ki: Denevérember, Kultusz, Zombi apokalipszis, Karantén, Radioaktív sugárzás. Tamara szerint morbid vagyok, mert neki csak olyan szavai voltak, hogy Külváros, Szélvihar meg Csipkerózsika. Chh amatőr...
Aztán ezekből írtunk egy történetet visszafele haladva a szavakkal ahogy leírtuk őket.
A radioaktív sugárzás miatt az emberek karanténba kerültek. Ott vagy csipkerózsikai álomba merültek, vagy zombivá változtak és elkezdődött a zombi apokalipszis. Kialakult a zombi kultusz. A szélvihar közben elpusztította a külvárost. Ez miatt Denevérember a'la Batman elindult és megmentette a csipkerózsika emberiséget.
Pár hét múlva érettségi ~ most meg már lassan 5 éves osztálytalálkozó.
2013 április 10
Hétfőn mondta a tesi tanár, hogy elvileg holnap lefuttatja velünk a 600 métert, és az lesz majd az utolsó jegyünk. Így tegnap este elalvás előtt kezdtem el gondolkozni, hogy én azt nem tudom lefutni, mert tök gáz kondiba vagyok, aztán meg örültem a fejemnek, hogy azért milyen jó, hogy a zombik nem tudnak futni. Bár a Zombielandbe tudtak (igazából kiskoromtól fogva borzalmasan zombi fóbiám volt, de ugyanakkor imádtam is őket) Aztán elaludtam és olyan hülyeséget álmodtam, hogy ilyenen soha többet nem fogok gondolkozni elalvás előtt.
Először ott voltam a Walking Dead-es börtön udvarán a kerítésnél pár emberrel, de a sorozatból csak Daryl meg Maggie volt ott azt hiszem, velük beszélgettem meg integettem a zombiknak a kerítésen keresztül, meg öltem őket, aztán kitaláltam, hogy elakarok menni Pestre, ezért felszálltam egy vonatra ami mindjárt a börtöntől indult és tele volt emberekkel meg zombikkal, de azok nem voltak annyira pszichopata zombik, nem bántottak, csak ha csúnyán néztél rájuk. Pesten a vonat pont egy óvoda előtt állt meg, és bementem meg még 2 valaki jött velem. Bent csak egy ember volt, aki körbevette magát plüssökkel, mert, hogy elvileg tök hatásos a zombik ellen, nekünk meg megengedte, hogy játszunk velük, úgyhogy én felvettem egy barna medve vagy valami vaddisznó féle plüsst és azt ölelgettem meg fésülgettem, és egyszercsak valahogy bejött egy gyerek zombi, de már inkább ilyen csontválz szerű volt, ilyen bazi nagy afró hajjal és megakart minket ölni. Én meg fellöktem a vaddisznómedve lol, ezt a szót nem húzza alá a szójavító plüssömmel és elkezdtem ugrálni a haján, ami olyan volt mint egy trambulin, de szétment a feje. Aztán bejött 3 rendőr, hogy zombik elleni erőszakot követtünk el, ezért most büntetésül eléjük dobnak minket, az egyik valakit aki jött velem meg is lőtték, hogy ne tudjon elmenekülni, engem is megakartak, de én nekikugrottam aztán felkeltem. Még az álmom se hagy hősködni.
2013 április 11
- Szerény személyem: - Au, lefejeltél!
- Szerény macsi: - Mikor?
- Szerény személyem: - A fejeddel!
- Szerény macsi: - Ez most olyan volt mint az a hülye Stoner Stanley.
- Szerény személyem: - Igen? Hát bagoly mondja, amikor két éve azt írtad abba a történetbe amit nekem írtál, hogy csiripelnek a maradok. (írt nekem egy Reita×Riku "yaoit" amikor megismerkedtünk)
(...) Aztán miután ezt a nagyon értelmes dolgot befejeztem kimentem enni, macsi is jött utánam, azt mondta vág nekem addig kenyeret, én meg nyitottam egy doboz tejfölt, mentem a csaphoz, hogy kiöntsem belőle a vizet, macsi jön, hogy kinyissa a konyhaszekrényt, hát nem fejbe vág azzal is? Ráadásul pont aközbe miközbe öntöttem ki a vizet, úgyhogy az egész tejfölt sikerült beleöntenem a csapba.
Ezen azért most is nagyon nevettem ahogy visszaemlékeztem rá
2013 április 21
Tesin én voltam fociba a kapus. Nagyon zaklatott egy meló. Főleg ha úgy kell beállnod a kapuba, hogy előtte drága Tünde barátosnéd felkap, pörög veled vagy 10 kört aztán lerak és forog veled a világ. Amúgy nem kaptam be gólt. háháháhá. Bár nem azért mert olyan profi vagyok, hanem mert a többiek nem tudnak pontosan célozni és mindig 20-30 centivel a kapu mellé lőttek. Egyszer volt egy kapufa, lebuktam mert azt hittem leviszi a fejem, akkorát csattant neki a kapunak, és ahogy bevédtem a fejem, olyan volt mintha amúgy én hárítottam volna.
Tünde: - Ezaz! Nagyon ügyes vagy!
Szerény személyem: - Kössz, tudom, de amúgy hozzá se értem, kapufa volt.
Dorina: - Szerintem te vagy az egyetlen aki még ezt is bevallja.
2013 április 22
Ma kezünkbe nyomott ofő órán egy rakat dalszöveget szerenádra, volt közte minden szépség, amiknek a háromnegyedét nem is ismertem. látszik mennyire érdekelt vagyok a magyar zenében.
Nos a Beatrice - 8 óra munka szövege, ami ugye eredetileg valahogy így hangzik: "Egy részeg fazon a kezed után nyúl, Nem tudod miért, jól belerúgsz." Az ofő szövegében így hangzott: "Egy részeg fazon a segged után nyúl, Nem tudod miért, jól belerúgsz." Én nem tudom, hogy honnan szedte, de feldobta a napomat.
2013 április 29
Ma a szokásos túránk közben elhaladtunk egy igen érdekes nevű óvoda mellett, macsi meg értelmes felfedezést tett, hogy mi lehet az összefüggés a név és az intézmény között.
"Gyermekkert óvoda. Lol, az meg milyen? Még meg kell kapálnom Pistikét, le kell nyírnom Sanyikát, jujj Szandika meg nemsokára virágzik. Amúgy nagyon rendes gyerekek."
2013 április 30
Ma volt fent apa, hogy együtt mélyedjünk el a matematika csodás rejtelmeibe... legalábbis ilyennek indult, aztán mégsem ez lett belőle. A kezébe adtam az egyik próbaérettségim és komolyan mondom elégedettséggel töltött el az a meglepődött/ijedt/fhbswuzegfwegf fej amit produkált mikor átlapozta. Aztán együtt elolvastuk a feladatokat, megbeszéltük, hogy egyiket sem értjük és milyen barom egy tantárgy ez, végül ő még hozzátette, hogy akkor vágna fejbe ha ezeket mind érteném, mert az nem lenne normális. Szerintem se, végre egy felnőtt aki megért.
Ma amúgy fél12-től fél5-ig időutaztam a'la történelem tanulás, és az egyetlen mondat ami megragadta a figyelmemet és tuti, hogy érettségi után is emlékezni fogok rá, az a következő volt: "Béla tevékenyen részt vett az elpusztult területek benépesítésében." Azt hiszem én ezt kicsit félreértelmeztem...
Egyébként ez annyira megmaradt bennem, hogy most tavasz amikor készültem belőle a javítóra és megláttam újra ezt a mondatot nagyon nevethetnékem támadt.
2013 május 3
Miután szarrá áztunk, következő volt az ofő-pótofő-töri tanár trió. Az volt a jó, hogy nem tudtuk konkrétan, hogy melyik tömb az, mert ofő azt mondta, hogy az amelyik előtt van a füvön lámpa. Mindegyik előtt volt a füvön lámpa. De elsőre meglett. Ők miután felordibáltunkfelénekeltünk a tetőablakig, beengedtek minket. Pótofőnek, aki az alapos magyar és művtöri tanárunk, tök szép hangulatos lakása van. Ofő egy csomó mindent mesélt nekünk.
Ehhez tudni kell, hogy ofő nagyon feledékeny. ↓
Ofő: - Hát, az igazat megvallva én még nem akartalak titeket elvállalni, mert pihenni akartam még egy évet, csak igazgató úr megkért, hogy legyek osztályfőnök.
Dani: - És ezt elfelejtette közölni az igazgatóval?
Meg tizedikes osztálykiránduláson ugye rendelt nekünk egy olyan szuper buszt, ami 10 km után lerobbant, annak is megtudtuk tegnap az előzményét.
Ofő: - Annyi dolgom volt azon a héten, hogy néztem a hírdetéseket és csak az elejét olvastam el annak, hogy Vértes. Azt hittem, hogy a Vértes volánt hívtam, de aztán kirándulás közbe kiderült, hogy a Vértes travel volt az.
Random valaki: - Képzelje el tanár úr, mindig onnan tudtuk osztálykirándulásokon induláskor, hogy melyik a mi a buszunk, hogy megkérdeztük, hogy merre megy és amelyik azt mondta, hogy nem tudja, az volt a mienk.
(...)
Szerény személyem: - Olyan dög éhes vagyok, de nem akarok már sütit enni, mert elhízok.
Tamara: - Most otthon mit ennél?
Szerény személyem: - Hamletet.
Tamara: - Mit?
Szerény személyem: - Hamletet. Tudod, enni vagy nem enni. Amúgy nem, az az a puffasztott rizses izé.
Nem tudom mennyire jött le ebből, de egyébként ez a szerenádunk volt, és ofőnk még mindig nagyon hiányzik.
2013 május 5
Maga a ballagás fél4-kor kezdődött bent, végig mentünk a termeken. Megfogadtam magamnak, hogy nem fogok sírni, ezért végig röhögtem az egészet. Tulajdonképpen hoztuk a 4 év alatt megszokott formánkat. Ofő össze-vissza énekelte a dalokat, volt olyan terem ahol majdnem kussba mentünk végig mert senki nem kezdett el énekelni, aztán Dani beordította, hogy "ének" és így ennyi volt a megnyilatkozásunk, egy másik terembe meg mást énekelt az osztály eleje mint a vége, szóval izgalmas volt.
2013 május 12
Az odajutásunk amúgy igen érdekes volt, mert a gps-es néni szerint 40 valahány perc az Ikeától, ami aztán hirtelen kibővül 2 órára, mert földutakra, lovakhoz visz el minket, meg be az erdőbe.
GPS: - És most fordulj balra.
1 mp múlva
GPS: - És most fordulj jobbra.
Macsi: - És most pörögj egy helyben.
(...)
Szerény személyem: - Szerintem le fogjuk késni a koncertet. Mikor kezdődik?
Macsi: - Nem tudom, keress rá.
Szerény személyem: - És mit írjak be? Legenda vagyok?
Macsi: - Írd azt, majd kidobja, hogy Gratulálok.
Arra a Legendák találkozásás bigyóra mentünk amit a Hungaroringen szoktak(?) megrendezni.
(...)
Mire végre odaértünk apa elment vett magának egy kólát, és ugye most ilyen névvel ellátott Coca-Colák vannak, úgyhogy visszatért egy olyannal amire az volt írva, hogy Tündérke.
Apa: - Jé, hát ezek itt ismernek engem!
2013 május 20
Szerény személyem: - Ki kéne ritkítani a hajam, csak nem akarok úgy járni mint 3 éve nyáron, hogy kivágok egy egész részt.
Mama: - Nekem is ki kéne itt hátul.
Apa: - Hát akkor elmész Evelynhez valamelyik nap, ő megcsinálja neked, te meg neki.
Ildi: - Ja, és ezután a magánakció után utcára menni ki fog?
(...)
Szerény személyem: - Látszik már a hold.
Apa: - Igen, képzeld el milyen rossz, hogy oda se fogunk eljutni soha.
Szerény személyem: - Szerintem pár év múlva simán elmehetünk majd, már most embereket szerveznek a Marsra, de ki az a hülye, aki ki akar oda menni úgy, hogy nincs visszaút.
Apa: - Miért, szerintem tök jó lehet, képzeld el, te lennél az egyik első ember aki rálép egy idegen bolygóra. Híres lennél.
Szerény személyem: - Én valami mással akarok híres lenni. Valami nehézzel, amibe sok az évszám és bonyolult elmondani. Benne lennék a töri könyvekbe, mint kötelező tanagyag, mindenki egyesere felelne belőlem.
Apa: - Hogy neked milyen vágyaid vannak. Ha kimennél a Marsra ott is sok lenne az évszám. Meg kéne tanulni, hogy mikor kezdték ezt el szervezni, mikor mentetek ki, meddig voltatok ott, stb. Ha bejönne ez egész lehet, hogy városokat neveznének ott el rólad, képzeld el!
Szerény személyem: - Kezd olyan érzésem lenni, hogy el akarsz küldeni engem a Marsra.
2013 május 25
Hát én tegnap már kész voltam agyilag. Macsi előszedett a konyhaszekrényünkből egy tőrt. Bizony, egy tőrt, a kések közül.
macsi: - Hát látom, hogy nálatok senki nem tud főzni, biztos azt hittétek, hogy valami nagy darab konyhakés. Egyébként itt minden van, csak az nincs ami kéne, mondjuk habverő.
(...)
Amióta átjött macsi abba a 2 órába, amíg kész nem lett a kutyulékunk szinte csak röhögtem megállás nélkül. Kezdődött azzal, hogy...
macsi: - Nézd meg azt a citromlevet.
Szerény személyem: - Miért, elromlott?
macsi: - Hát látod, hogy nem működik. Csak ott van és nem csinál semmit.
Így tudtam meg, hogy kajára azt a szót használjuk, hogy megromlott és nem azt, hogy elromlott. Magyarfakt.
2013 június 3
Ahhoz képest, hogy tegnap csak unalmamba, hülyeségből regisztráltam erre a játékra, teljesen behálózott és rohadtul nem bírok magammal, kellenek akció pontok! Úgy érzem, hogy újraélem a sokadik gyerekkorom. Szerintem ez lesz nálam az új imvu.
Meghívtam már imotou-t, Ichi-t, Dorinát meg Tamarát. Az most mellékes, hogy Tamarán kívül egyikükért sem kaptam semmit, és ParanormalPrincess-t pedig letöröltem mert elcsesztem az egészet, nem csak abból a szempontból, hogy ennek a játéknak nem az a lényege, hogy ki tud nagyobb köcsög lenni a másikkal, hanem az ellenkezője, de ráadásul elköltöttem az összes pénzem és nem tudtam tovább menni. Volt 30$-om, 60 kellett a tovább jutáshoz, erre elszerencsejátékoztam az egészet és a végére 0 lett. Úgyhogy az új karakterem Denis, és Castielnél van a legtöbb esélye. Majd kiugrok a bőrömből. Amúgy tök vicces, hogy mind tök belebolondultak a játékba és 80 milliószor újrakezdték már ők is. Hát ha én egyszer rákapok valami játékra akkor ott nincs menekvés, meghívok mindenkit. Most épp apával beszélek, hogy regisztráljon majd.
Viszont azt veszem észre, hogy ez a játék nagyon agresszívvá tesz minket Dorinával.
Szerény személyem: - Meghívtam Tamarát! *W*
Dorina: - Bekaphatod!
Szerény személyem: - De úgysem fogok kapni érte semmit, azt mondták rossz.
...
Szerény személyem: - Kaptam!
Dorina: - Ne idegesíts!
Szerény személyem: - Castiel elhívott!
Dorina: - Hagyjál!
Jajj amikor elindult magyarul is a Csábításból jeles! Mondjuk már évek óta nem értem mit ettünk rajta ennyire.
2013 június 5
Hát szerintem nekünk Dorinával annyi eszünk van mint egy zsák molylepkének. Tegnap voltunk bent töri konzultáción, csak ketten, mert volt pár tétel amihez nem tudta, hogy mit kéne írni, úgyhogy megkérdeztük, én meg azt se tudtam gyakorlatilag, hogy miről van szó, mert még el sem kezdtem tanulni, de tanár kérdezte, hogy nekem van-e valami problémám, aztán rávágtam, hogy nekem is ezek, így elkezdte mondani én meg tök elbambultam, mert tényleg nem tudtam, hogy ezek most mikhez tartoznak meg mi van, Dorina meg elvesztette a fonalat valahol félúton. Köbö olyan 20 perc telt el ezzel.
Szerény személyem: - Megjegyezted? Majd leírhatnád nekem, mert én semmit nem értettem ebből.
Dorina: - Én meg elvesztettem a fonalat, azt hittem te figyelsz.
Szerény személyem: - Én meg azt hittem, hogy te figyelsz.
Úgyhogy ennek sok értelme volt. Az egyik tételhez megmaradt pár dolog, de a másik kettőhöz szinte semmi.
2013 június 14
Délután pedig alakítottam, mert vettünk üveg mágneseket. Most ilyenkor mire gondol egy csupa ésszel és logikával megáldott teremtés, a'la én? Tegyük fel a tükörre! Tök nagy izgalommal odasétálok a tükörre, rárakom éééés leesik, of course. Hát akkor tegyük fel az ablakra! Nagy nehezen bevergődöm magam az ablakomhoz, felrakom éééés leesik. Teljesen kétségbe voltam esve, hogy nem működik, úgyhogy utolsó reményként ráraktam a hűtőre, bár gondoltam, hogy le fog esni, mivel üveg mágnes ugyebár... Hát a hűtőn ott maradt, mivel nem azért volt üvegmágnes mert az üvegre tapadt, hanem azért mert ilyen üveges cuccal volt bevonva a külseje. Ez után már csak egy dolog fogalmazódott meg bennem, de az egy bazi nagy kérdőjellel. Te most fogsz érettségizni ember!?
Vannak azok a hülyeségek amik annyira fájnak, hogy még évekkel később is emlékszel rájuk. Ez pont egy ilyen.
2013 június 22
Aztán elmentek és már csak ilyen hülye dolgokról beszélgettünk Tamarával együtt, hogy mit keres a városunkba egy sztriptízbár, meg ilyenek.
Életem első sztriptíz nézését amúgy pont Tamarának köszönhetem, ami még tizedikben osztálykiránduláson esett meg. Üvegeztünk Nawával, Ryarával meg Tamarával, és azt a feladatot kapta, hogy akkor sztriptíz, sose fogom elfelejteni, közbe feküdtem az ágyon, ettem a pizzám ő meg pont úgy dobta el a pólóját, hogy kiverte a kezemből a pizzát és pólóstól elrepült a franca. Azóta is visszasírom azt a pár falatot, olyan finom volt.
Hát meg aztán ez is olyan.
2013 június 24
És íme egy újabb hülye fóbiám, utálom ha rálépek egy hínárra, így most is kb. a 10. után fogtam magam és felugrottam macsi hátára, aztán lejátszódott egy nagyon értelmes párbeszéd. Nem vagyok valami nagy Star Wars szakértő, úgyhogy úgy tessék olvasni.
macsi: - Na mi van Yoda?
Szerény személyem: - Yoda? Ja, az a zöldség?
macsi: - Igen, én meg leszek mondjuk Han Solo.
Szerény személyem: - Hangszóró? Milyen hangszóró?
Miután tudatosult bennem, hogy süket vagyok, fél órán keresztül csak feküdtem a matracon és szakadtam a röhögéstől. Mire nagy nehezen sikerült abbahagynom, és csak az a pár ember nézett hülyének aki épp bent volt a vízbe, hogy kiabálom, hogy hangszóró és röhögök, folytattuk a vízi csatát, bár most apáék ellen. Aztán apának elege lett belőle, felborított a matraccal, elvette a pisztolyom és célba vette hangszórót. De szerencsére a kézi gránátom, alias mini szivacslabda, nálam maradt és rájöttem, hogy ha nagyon erősen belecsapom a vízbe, olyan mintha robbanna, úgyhogy felrobbantottam apát. kész lángész vagyok
2013 július 10
És amúgy tettem egy hatalmas nagy felfedezést a távirányítóval kapcsolatban, mert amúgy ha én valamilyen szórakoztató műszaki cikkel hadilábon állok, akkor az a távirányító. Egyszerűen félek tőlük, mert régen papáék tvjével csomó marhaságot csináltam, hála neki. Tudom, hogy melyik a kikapcs-fel/le hangosító-csatornaváltó gomb és így kb ennyi. Néha, amikor nagyon merész vagyok, esetleg megtalálom a teletext-et, de aznap éjjel valami olyat találtam amit sosem gondoltam volna, az időzítőt, úgyhogy odakapcsoltam valami zenecsatornára és beállítottam, hogy hajnal fél3-kor kapcsoljon ki. Tapsot kérek! köszönöm.
2013 augusztus 3
Közbe hívott Tünde is, alias Potter bár még mindig nem szeretem annyira a HP-t, de ezt már ahogy egyszer említettem, ezen nevek eredete hosszú történet, hogy találkozunk-e. Mondtam neki, hogy igen, csak még megvárom Dorinával a vonatot. Ezek után lejátszódott egy jelenet, amiről tényleg rá kellett jönnöm, hogy nagyon hülye vagyok. Dorina elment én pedig felhívtam Pottert.
Szerény személyem [alias Piton professzor]: - Potter, merre van? Most végeztem, itt vagyok az állomáson.
Potter: - Ja, igen látom magát a Tekergők térképén, várjon egy kicsit, nemsokára ott vagyok.
Piton professzor: - Rendben Potter, akkor itt megvárom.
Potter: - Itt jön egy postáskocsi, gyorsan vakarja meg a lábát, szerencsét hoz!
Piton professzor: - Mi? Olyankor nem megcsípni kell? *combot vakar*
Potter: - Ne ott vakarja! Kicsit lejjebb!
Piton professzor: - Potter, honnan tudta, hogy hol vakartam meg?
Potter: - Láttam a Tekergők térlépén.
Piton professzor: - Az ilyeneket nem is mutat!
Potter: - De az enyém igen.
Piton professzor: - Jaaa!
Erre ekkor mellém ugrott, hogy amúgy végig itt volt nem messze mögöttem, mert kinyomozta milyen vonattal fog menni a Dorina. Nekem meg nem volt annyi eszem, hogy tényleg honnan tudja, hogy mimet vakarom, nem, nekem elég volt, hogy neki ilyen Tekergők térképe van, oké ~
2013 szeptember 14
Hétfőn negyed3-tól volt egy anyagismeret óránk. Úgy gondoltam, hogy valami olyasmi lesz, hogy "gyerekek, ez itt a papír, ha hülyén fogod meg akkor vág", "ez meg itt a ceruza, ezzel lehet rajzolni" stb, de hát még véletlenül sem ilyen volt. Itt volt amúgy először együtt az osztályunk, mert amúgy két csoportra vagyunk osztva, szóval végre tudom, hogy ki a másik kb 15 sorstársam. Hát az a tanárnő aki tartotta az pedig szó szerint lerágott agyilag mindenkit. Bemutatkozás címszó alatt le kellett rajzolni mindent amit szeretsz vagy rád jellemző. Hát a kutya nem gondolta volna, hogy utána azokkal a rajzokkal ki is kell állni és el kell mondani, hogy mit/miért. Azért volt pár kedvencem:
diák: - Ez itt egy öv.
tanár: - Értem. És mit mond el rólad ez az öv?
diák: - Hát igazából nem tudom, csak ez jutott eszembe. Mondjuk azt, hogy van annyi pénzem, hogy vegyek egy övet.
~~~
tanár: - És ez a hamburger itt micsoda?
diák: - Tulajdonképpen semmi, csak óra előtt akartam enni egyet úgyhogy gondoltam lerajzolom.
~~~
tanár: - És ez itt mit mond el rólad?
diák: - Azt, hogy nem tudok rajzolni.
tanár: - De konkrétabban, mi ez?
diák: - Ez? Hát káosz...
tanár: - De milyen káosz? Hol van káosz? Benned? Vagy a világban?
Fu ez a tanár amúgy tényleg kicsit kész volt, elég hamar le is váltották, akkor pedig még nem tudtam, de egyébként ez a 3. "diák" az Áron volt, a másik kettőre már egyetalán nem emlékszem.
2013 szeptember 20
Egyébként pont egy olyan lány mellé sikerült leülnöm aki szereti a jrockot, szóval vele beszélgettem, meg mindenki ökörködött össze-vissza, aztán jött egy rész amit így nem nagyon tudtam hova pakolni XD Jött egy gyerek totál bebaszva i think, beállt elénk és elkezdett fanolni a One Directionról, és, hogy ő szerelmes valami Harrybe onnan, meg már azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány, aztán valamit dumált spanyolul is XD Majd leült mellém és mindenkinek adott valami másik nevet, én Klaudia lettem, majd a lány akivel beszéltem elment, és ketten maradtam Bendegúzzal, erre jön vissza a lány, a gyerek meg: Amíg nem voltál itt beszélgettem a Justin Bieber fan haveroddal! aztán hátba vágott, de olyan erősen, hogy majdnem lezúgtam a padról XD Én meg csak így pilláztam, hogy wtf? xD
Hááát, a félreértések elkerülése végett, sose voltam Justin Bieber fan, és nem tudom miért kerültek vissza ezek az XD-k :c
(...)
Mire mi kikaptunk (csocsó) pont lejött Endre, Áron, Ákos meg Renátó és őket is kihívták. Szilviék felmentek, de én lent maradtam mert nagyon meg akartam nézni ahogy kikap végre az a lány, és ki is kapott hálisten. Ez után jöttem rá, hogy tök jó kapus vagyok. Endre/Renátó vs Áron/én meccset játszottunk és olyanokat védtem, hogy mindenki csak úgy pillázott. Bár csak szegény Endréét védtem ki mindig, Renátóé szinte mindig bement, utána azt hallgattam, hogy miért csak az övét hárítottam állandóan xD Utána beképzelt csaj kért Renátóéktól egy visszavágót, de én innentől kezdve már nagyon nevettem.
Áron: - Akkor ez után mi majd kihívjuk a... kit hívjunk ki? A győztest vagy a vesztest?
Szerény személyem: - Nekem mindegy.
Áron: - Akkor kihívjuk a vesztest!
Endre: - Áron a tábor hőse, ki meri hívni a csocsóban a vesztest.
Aztán végül is nem hívtunk ki senkit mert az a csaj befoglalta a csocsót, Endréék meg felmentek, de megígértem nekik, hogy megvárom őket lent, utána csak azt hallgattam amíg vissza nem értek, hogy az a lány nagyon pattogott, hogy kikapott. Kínomba már nem tudtam, hogy hogyan röhögjek. Az volt a szép, hogy amíg nem jöttek vissza a többiek én is játszottam vele egy csapatban, és amikor bement pár gól azt hittem felrobban o.o
Először aztán Endre jött vissza, vele beszélgettem, aztán Áron is, nem bírta ki, hogy ne mutogassa végig mindenkinek a rajzát amit a templomban csinált XD Nagyon kemény, már mondták, hogy ezt ki kéne ragasztani a suli ajtajára. Hiába írom le ezt látni kell:
Keresztre feszített Jézus két térddel, két bal kézzel amiknek a hüvelykujja egy cápa uszony, feketére kihúzott szem és száj stb XDD Miután még hármasban dumáltunk kicsit Áron kiment cigizni, úgyhogy Endrével csocsóztunk tovább, meg beszállt Ákos és Renátó is. Majd megint csak Endrével maradtunk, tök jó, hogy végre valaki a közvetlen környezetemben aki imádja Tim Burtont *-* Mondjuk nem tudtunk nagyon sokat beszélni mert kezdtem rohadt álmos lenni, aztán végül is valahogy nagyon átestem a holdpontomon. Miután visszajött Áron, Endre felment és már csak ketten maradtunk, kiderült, hogy ő meg anime fan *-* úgyhogy nagyon elvoltunk csocsó közben, ami már minden volt csak az nem, tulajdonképpen már csak háttérzajnak gurítgattuk a labdát, hogy nehezebben lehessen hallani egymást. Először ránéztem az órára éjjel fel1 volt. Gondoltam még ráérünk, tegnap ilyenkor is ébren voltunk még, megint ránéztem, fél3 volt, gondoltam na már lassan menni kéne, de még pár gurítás belefér, megint ránéztem hajnali 4!
Tulajdonképpen egyébként ez így Áronnal a megismerkedésünk története, (és azért rajzolt Jézust mert ilyen keresztény helyen volt az alkotótáborunk voltunk) bár akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy kicsit több, mint egy évvel később kapcsolatban leszünk ♥
2013 szeptember 27
1-től volt egy 45 perces etika óránk, és a tanárunk indiai, úgy hívják, hogy Raja és olyan aranyos *-* Nagyon szeretem azokat az embereket akik képesek megtanulni magyarul. Kedvenc jelentem mondjuk ez volt:
Tanár: - Ha bármi kérdésetek van Indiáról most nyugodtan megkérdezhetitek.
Dani: - Milyen az élet Magyarországon?
(...)
Emberábrázoláson koponyát rajzoltunk, majd utána megint Emeséékkel mentünk az állomásra, csak most Szilvi is jött. Dumálunk, dumálunk, Szilvinek jön a vonata ó, elmegy, dumálunk, dumálunk, Emesééknek is jön, elmennek, én meg ott maradtam egyedül, erre betalált egy néger bácsi, hogy 'Do you speak english?' Én így rázom a fejem, hogy nem, meg mondogatom, hogy 'no-no' de csak elkezdi mondani, hogy melyik vonat megy Bicskére? Gondoltam akkor már nem leszek bunkó, összeszedem gyorsan azt a kevés szóbeli angol tudásomat ami van és megpróbálok neki válaszolni. Hát az úgy sikerült, hogy "blablabla vonat, blablabla vonat blablabla vonat blablabla" és így nem értettem, hogy miért nem érti amit magyarázok, mert meg voltam róla győződve, hogy tök érthetően mondom, aztán miután így mindketten észrevettük, hogy ez reménytelen eset, leesett, hogy azért nem értette szerencsétlen mert én végig vonatról dumáltam neki, de angolul a vonat baromira nem úgy van, hogy vonat XD Mikor erre rájöttem úgy kellett nevetnem, de nem akartam, mert féltem, hogy azt hiszi, hogy rajta nevetek vagy ilyesmi. Utána bemondták, hogy jön egy gyors ami megáll Bicskén, kérdezte, hogy ott fog-e jönni az a vonat ahol mi állunk. Hát nagyon nem ott jött, de mivel a mi személyvonatunk is megáll Bicskén azt mondtam neki, hogy igen, így szerencsére sikerült elnavigálnom.
2013 október 22
Hétfőn a szokásos negyed3as óra a szokásos marhasággal. Azt hittem ezt a baromságot már nem lehet fokozni, de kiderült, hogy mégis. Fuck yeah. Már mindenem tiszta tus, főleg, hogy volt egy nagyon eredeti ötletem, amivel úgy prezentáltam is magamnak, hogy az iq szintem eléggé mínuszban van. Kellett hozzá egy üveg tus és egy tollnak a teteje. Következő lépésként belemártottam a toll tetejét a tusba, majd észrevettem, hogy ebből lehetne buborékot fújni, tus buborékot, ami persze kidurrant, és innentől szerintem nem kell mesélnem. Egyébként óra előtt még találkoztunk Tamarával, és hála az én igen fejlett GPS rendszeremnek, a 'valahol van itt egy Meki'ből hirtelen 'hol a francban vagyunk' lett.
(...)
Állomáson még találkoztunk Diával és együtt mentünk Keletiig, ahol persze kiderült, hogy a kettes metró le van zárva. Érdekesen állapítottuk meg amúgy, lementünk az aluljáróba és miután már majdnem feljöttünk a másik oldalon, akkor álltunk meg gondolkozni, hogy amúgy itt nem kellett volna lennie egy metrónak? o.O
2013 november 17
De aznap hálisten nem kellett mert új terembe voltunk és teljesen üres asztalhoz cuccoltam *muhaha* végül aztán még egyik oldalamra beült Tomi a másikra meg Áron és elvoltunk.
Szerény személyem: - láttam múltkor okj-s jedi képzőt.
Tomi: - o.O
Szerény személyem: - Mekkora jó lenne, elvégeznénk ezt aztán azt, és mi lennénk az első grafikus jedik *-*
Tomi: - XDDDD Szerintem neked aludnod kéne... sokat...
Pénteken pedig elaludtam népművészeten, nem is volt kellemetlen arra kelni, hogy tanár kiabál, hogy jó lenne ha mindenki felkelne aki alszik...
(...)
A héten reggel csomószor bűvésszel jöttem suliba, és hát annyira tipikus férfi, nem lehet neki össze-vissza beszélni mert akkor már nem érti, hogy mit mondok, pedig szerintem tök értelmes volt az amiért éppen kiröhögött. Mentünk át az úton és majdnem elütött minket egy kocsi:
Szerény személyem: - Kéne ide egy lámpa mert engem itt egy csomószor majdnem mindig elütnek.
Most ez nem értelmes!? xD
(...)
Kedden megint találkoztunk Dorinával, bejártuk a fél várost pc-s boltért, és végre tudjuk, hogy hol lehet kapni. Aztán leültünk egy padra és most már tényleg csináltunk közös képeket. 5 év alatt az osztályképeken kívül egy darab nem volt. Egyet feltett instagramra is annyi hashtaggal, hogy kb nagyobb volt az a rész mint maga kép. Minden szart bejelöltünk rajta:
Dorina: - Night? Bár azt ne, nincs este.
Szerény személy: - Majd lesz, rakd be azt is xD
Végül ez lett belőle:
#weekday #hair #girls #eyes #evelyn #happy #happiness #bestfriends #fun #follow #friends #today #truefriend #instaphoto #photo #smile #sweety #shopping #like #cute #crazy #browneyes #bestfriend #night
(...)
Csütörtökön csak egy etikára kellett bemennünk, majd állomásra csak Áronnal ketten mentünk, és mivel késett a vonatom volt időnk beszélgetni. Neki is összehordtam a baromságaim és azóta répának hív, mert mondtam neki, hogy nem szeretem ha Evi-nek hívnak, mert arról egy répa jut eszembe. Bosszúból ő meg krumpli. muhahaha.
Annyira csak krumplinak voltam hajlandó hívni, hogy a másik mamámnak mindig úgy beszéltem róla, pedig akkor még együtt se voltunk, és neki ő a mai napig Akrumpli.
(...)
Visszafele Ginivel majdnem lekéstük az óra 50-as vonatot, kimentünk a Délibe, néztük, hogy még bent áll, elkezdtünk rohanni, aztán kiderült, hogy az az óra 20-as, az 50-es meg pont a másik felén van, tanácstalanul álltunk 1 percet, hogy mi legyen, aztán megint elkezdtünk rohanni. Még időben elcsíptük, mászkálni is volt időnk, de sehol nem volt 4-es szabad hely, és pont amikor mondtam, hogy szerintem akkor már üljünk le valahova, megindult a vonat és beestünk egy pasihoz, szóval akkor úgy oda így elegánsan le is ültünk.
2013 november 30
Amúgy kiírta fb-re, hogy megyünk Allee-ba, én meg néztem kik lájkolták és ott volt egy srác akiről beugrott, hogy párszor már láttam vonaton, és kérdeztem Dorinát, hogy ki ez, ő meg mondta, hogy most kezdett el vele beszélgetni, én meg elmondtam róla pár dolgot amit vonaton láttam/hallottam és azóta azzal ijesztgeti szegény gyereket, hogy figyelik a mumusok.
(...)
Miután leszálltunk a vonatról megvolt az a tipikus látkép, hogy mindenki a szerelme nyakába ugrik, valakiéba még egy kutya is ugrott.
Dorina: - Jajj, de aranyosak *-*
Én meg azt hittem a kutyásra mondta....
Szerény személyem: - Ja, vegyél egy kutyát *-*
Dorina: - Kössz, ez most jólesett, hogy nekem már csak a kutyák maradnak XD
2013 december 6
A szituáció: macsi tömi magába a szarvaskolbászt.
Szerény személyem: - Hogy lehet ezt megenni? A szarvas nem kaja, bár idáig mindenki akinek ezt mondtam megkérdezte tőlem, hogy akkor miért eszek nyulat.
macsi: - Ez amúgy jogos kérdés, miért?
Szerény személyem: - Mert a nyúl az háziállat, azért tartjuk, hogy megegyük. A szarvas nem háziállat, tehát nem kaja.
macsi: - A szarvast is próbálták háziasítani csak nem lehetett.
Szerény személyem: - Hogy-hogy nem lehetett? Olyan nincs, hogy nem lehet.
macsi: - Van olyan háziállat, hogy szarvas?
Szerény személyem: - Nincs...
macsi: - Na látod..
Szerény személyem: - Ja, de van! A szarvasmarha.., az egy marha szarvas aki hagyta magát háziasítani. *úgy elkezd röhögni, hogy majd' leesik a székről*
macsi: - Na hagyjál, inkább menj aludni. *röhög*
2013 december 14
Csütörtökön választhattunk etikán, hogy milyen témáról szeretnénk beadandót írni azok közül amik elhangzottak órán. Természetesen mi mást választhattam volna mint az időbeosztást amikor rohadtul nem tudom beosztani az időmet. Már azon gondolkoztam, hogy valami ilyesmi lesz
Időbeszotás
Nem volt rá időm. vége.
(...)
Azt meg 3 hete elfelejtettem leírni mekkorát alakítottam ezen az órán. Valami karácsonyi dekorációt kellett csinálni amit ki lehet majd rakni falra valahova, egy jegesmedvét akartam csinálni mikulás sapkában amint fog egy csomagot a kezébe. Egy keskeny lapot kaptunk, arra megrajzoltam a medvét, a mikulássapkáját meg ragasztottam, hogy kilógjon a képből, a csomagját megszerkesztettem, kivágtam kifestettem, kezeit kivágtam és ráragasztottam, hogy úgy tűnjön mintha kinyúlna a képből, a hátteret pedig befestettem kékre. Ez tök aranyos lenne ha így történt volna.
Felrajzoltam a medvét és nem tudom milyen elgondolásból de a fejét ragasztóztam be és nem a sapka hátulját, így természetesen túlkentem a ragasztót azon a határon ami nekem még oké. Ráragasztottam a sapkát a maradék ragasztót pedig nagy nehezen lekapartam. Miután szépen odaragadt a sapka, az után jutott eszembe mennyire jó lenne két lyukat vágni a fülének és azt úgy kirakni, hogy kiemelkedjen a képből. Ezt is megoldottam valahogy sniccerrel, hogy csak a sapkát vágtam át és valahogy felszedtem a ragasztóról. Elkezdtem szerkeszteni a dobozt, félremértem amit csak akkor vettem észre amikor már kivágtam és ragasztani akartam. Még ezt is megoldottam, összeragasztottam, elkezdtem festeni, nem figyeltem, ráraktam a medvére, tiszta sárga paca lett. Szerencsére csak az alja úgyhogy azt levágtam, kisebb lesz a maci, nagy ügy. Aztán miután minden oldalát lefestettem leraktam az ecsetet, nem támasztottam ki, végig gurult a rajzon, de még azt is meg tudtam oldani mert pont oda akartam ragasztani a csomagot, szóval nem látszott, és amikor már minden sínen lett volna, és már csak annyit kellett volna tennem, hogy tussal kifestem kékre az eget, kiborítottam a tust és ráborult a képre. Ez volt az a pont ahol már nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. De nevettem. Nagyon. Annak örültem csak, hogy se az asztal se én nem lettem olyan, erre felemeltem a képet, és ráfolyt róla a tus az asztalra. T.T Még azt is sikálhattam lefele.
(...)
De legalább Dorina átjött délután és xboxoztunk meg néztünk Big Time Rush-t. Azt hiszem ő volt az első akit megvertem Fifában. Bár az nem dicsőség, mert ő még úgy is 0-0-t játszott, hogy hozzá se értem a joystickhoz.
2013 december 15
Suliba fél11ig voltam utána pedig elmentünk Áronnal Arénába, vagyis, ő jött velünk. Szegény szerintem nem gondolta végig mire vállalkozik. Egyébként feltett szándékom összehozni őt Dorinával, de ez titok. Legalábbis előtte. Az odajutásunk ismét érdekes volt.
Áron: - Amúgy tudja valamelyikőtök, hogy merre kell menni?
Szerény személyem: - Én tudom!
Áron: - Na basszus!
Hát igen, volt egy ilyen "remek" ötletem is, de nagyon örülök, hogy Áronnak nem jött be a Dorina igazából és a többit már tudjátok, egy évvel később ilyenkor már együtt voltunk, miután engem nyáron kidobtak.
(...)
Dorina: - Ott egy szexshop!
Szerény személyem: - Jajj, jó, hogy mondod, most eszembe jutott, hogy rendelni akartam ebayről..
*Furán néznek rám*
Szerény személyem: - Ja, hogy szexshop? Webshop-ot értettem!
(...)
Végül kitaláltuk, hogy éhesek vagyunk, mennénk kajáldákhoz, én mentem legelöl, egyszer csak megállít valaki, hogy "jajj szia!", és elkezd nekem beszélni, én meg csak állok ott és kalimpálok mert baromira nem jutott eszembe, hogy ki ez, aztán amikor elkezdte mondani, hogy papa engem is hívogat-e meg ilyenek akkor esett le, hogy ez a Kitti, aki az én első unokatesóm. Kicsit se volt gáz.
Szerény személyem: - Huhh, ez ciki volt. Nagyon látszott, hogy nem ismertem meg?
Dorina: - Neem, igazából kb úgy néztél rá mint aki azt se tudja hol van. Szóval nem volt vészes.
Végül aztán eljutottunk a kajáldákig, de Dorinának nem volt semmi jó mert ő rántott husit akart úgyhogy kitalálta, hogy menjünk el az Allee-ba. Hát jó... kimentünk Arénából, fogalmunk se volt róla merre fele van a visszabuszmegálló. Átmentünk az ellentétes útra mint ahol leszálltunk és elindultunk jobbra. Ha balra megyünk fél perc alatt megérkeztünk volna a buszmeghez..... de nem is mi lettünk volna ha nem sétálunk le egy teljes buszmeget ráadásul a rossz irányba. Aztán hála nekem még rossz buszra is szálltunk fel, mert én azt néztem, hogy mi megy Kelenföldön a városközpontba, mert valahogy meg voltam róla győződve, hogy mi vissza megyünk a suliba. Azt se tudtuk igazából, hogy az Allehoz melyik buszmegbe kell leszállni. Odáig oké volt, hogy sulitól 2 buszmeg, de mi pont ellentétesen jöttünk most. Végül megkérdeztünk egy bácsit és kiderült, hogy ez a busz nem áll meg, úgyhogy leszálltunk valami elvileg közeli megállóba és elindultunk valamerre, aztán Dorina egy kis idő múlva megkérdezte, hogy amúgy tulajdonképpen emlékszünk-e, hogy merről jöttünk... az volt a legszebb, hogy hárman három fele mutattunk.. Végül megint elindultunk valamerre, Dorinával próbáltuk beazonosítani az utakat, mert az utóbbi időbe sokat jártunk oda, de az "erre van!", "nem, mert arra van!", "hú ez az utca ismerős" felszólalásokon kívül nem jutottunk sokra, és egyszercsak felnéztünk egy nagyon nagy ház tetejére amin volt egy nagyon nagy tábla azzal a felirattal, hogy Alle 500m →. Hát.... ez se volt nevetséges, kb utunk felétől láthattuk volna azt a táblát a látnánk is és nem csak néznénk. Bent már csak az volt a kérdés, hogy melyik kajáldába lehet itt rántott husit enni. Bolyongtunk egy jó 10 percet, végül valami csibefaló lett a dologból. Aztán tálcástól bolyongtunk még kb 20 percet mire végre találtunk egy asztalt. Leültünk, elkezdtünk kajálni, és egyszer csak olyan röhögőgörcs jött rám, hogy nem bírtam abbahagyni. Meg mondtam a hülyeségeimet, aztán sokkoltak, hogy a tiramisuba tesznek mascarpone sajtot, és nem hittem el, ezért azt mondták írjak mamáéknak sms-t és majd meglátom. Hát én küldtem nekik egyet ezzel a szöveggel: "Mi teszünk a tiramisuba marcarpone sajtot?" Hát egy jó darabig nem kaptam rá választ úgyhogy inkább felhívtam őket. Szegények teljesen meg voltak ijedve, hogy csak nem a konyhába akarok tevékenykedni. Még vissza is hívtak pár perc után, hogy ne felejtsem el a babapiskótát. De amúgy mi nem teszünk bele mascarpone sajtot. Aztán tovább mondtam nekik a hülyeségeim mire feltűnt, hogy ők már rég megették előttem meg még ott van szinte a fele, amit nem tudom, hogy csináltak amikor ők is végig röhögtek. Majd kitalálták, hogy én nem tudok csöndbe maradni, én meg mondtam, hogy de, ezért Dorina elindította a stoppert. Ültünk kussba pár percig mire Dorinának leesett, hogy de nem fogok beszélni ha ők sem beszélnek, ezért elkezdtek nekem minden hülyeséget összehordani, 6 percig bírtam, idő kérést mutattam a kezemmel és mind a ketten úgy elkezdtek szakadni, bár én először nem értettem mi van, úgyhogy raktam rá még egy lapáttal...
Szerény személyem: - Most mi van? Ti se bírnátok ha valaki folyamatosan hülyeségeket beszélne nektek.
Itt jött el a pillanat, hogy még jobban szakadtak és én tényleg nem értettem min. Aztán persze leesett természetesen XDD
Aztán ez már nem tudom hogyan jött de:
Áron: - Evi, szerintem te egy gonosz tündér vagy.
Szerény személyem: - hihi *-*
Dorina: - Tündér!? Miért tündér?
Áron: - Hát, mert picii.
Dorina: - Akkor inkább manó.
Áron: - Jó, akkor te egy gonosz manó vagy.
Nya hát ezt igazából csak azért másoltam be ide ilyen hosszan, mert ez már így is egy baromi hosszú bejegyzés lesz, másrészt pedig ez volt a második alkalmon, hogy Áronnal ennyi időt töltöttem együtt.
(...)
Épphogy elértük a 17:28-ast. Dorinával közbe még megbeszéltük, hogy akkor átjön és nézünk egy kis Big Time Rush-t ami méltó megkoronázása lesz a napnak.
Szerény személyem: - Nézünk még egy kis BTR-t?
Dorina: - Oké, de akkor nem baj ha megeszem nálatok a... szendvicsem.... amibe.... rántott hús.... van....................... úúú basszus. *szakad a röhögéstől*
Szerény személyem: - *szakad* tényleg, reggel el is mondtad, hogy rántotthúsos szendvicset hoztál.
Ez után kb 6 percog úgy röhögtünk, hogy meg se tudtunk szólalni. Átrángat minket fél Pesten, rossz buszra szállunk, kishíján eltévedünk, amikor simán megkajálhattunk volna az Arénába, ahol hely is volt, és mindezt azért mert neki rántott hús kell, majd a végén kiderül, hogy végig olyan szendvics volt nála. Királyságos.
2013 december 22
Szerény személyem éppen papírfecnikre írogat. Macsi belép a szobába.
macsi: - mit csinálsz?
Szerény személyem: - rendszerezem a cuccaim.
macsi: - *elolvassa ami a fecniken van* papírok. minden. Ez aztán rendszerezés macsikám. MINDEN! gratulálok. XDD
Ezek a csodásan rendszerezett dobozaim amúgy még mindig megvannak.
Hát ez borzasztóan hosszú lett, azt hiszem nagyon sok minden történt velem ebben az évben, ha idáig eljutottatok hatalmas nagy pacsi, tényleg, remélem számotokra is legalább annyira mókás volt néhány bekezdés, mint nekem, és hát akkor tényleg ennyi. 2014-ben nem voltam túl aktív azon a blogon, abból az igazán fontos dolgok már itt kaptak helyet, szóval legközelebb már egy teljesen más témájú sweet memories lesz megint ^^
0 megjegyzés