Arra a döntésre jutottam, hogy mivel ritkán jön össze, hogy normálisan írjak arról, hogy mik történtek/nek mostanában, ezért bevezetem én is ezt a heti vasárnapi "összefoglalót" 日曜日 (vasárnap) elég kreatív néven. ...
Tudom időben, de technikai okok miatt sajnos nem tudtam megírni előbb. Viszont pont most van egy hónapja, úgyhogy már eléggé illő. Az előző karácsonyunkhoz hasonlóan, idén is úgy döntöttünk papáékkal, hogy elmegyünk valami szállodába inkább. Ahogy nézegettük az ajánlatokat, csak a tavalyi helyszínen volt teljes ellátás, és bár nagyon szerettünk volna ebédet is, mégis úgy döntöttünk, hogy akármennyire volt ott nagyon jó, ki...
A múltkori igencsak álomszerű kívánságlistám után úgy döntöttem, hogy most kicsit reálisabb szemmel is szétnézek Ebayen. Nem kellett volna. Annak ellenére, hogy írtam, hogy valószínűleg rendelni fogok majd egy párnahuzatot, azt pont nem sikerült, de minden egyéb felettébb hülyeséget hasznos dolgot igen. Most pedig itt ülök, és ugyan úgy izgulok, hogy mindent meg fogok-e kapni, mint a legelső rendelésem után kb 6 évvel...
Ez most számomra egy kicsit rendhagyó lista lesz, mert ilyesmit korábban még nem írtam. Azokat a dolgokat gyűjtöttem össze a watch- és wishlistemről amikkel akár már évek vagy hónapok óta szemezgetek, de eddig sosem volt bátorságom megrendelni egyiküket sem. Igazából mindkét oldalon mindkét listám teli van hülyeségekkel, meg úgy minden egyébbel, általában ha valami megtetszik mindig felrakom oda, aztán alszok rájuk pár napot,...
A napokban írtam, hogy idén minimum 50 könyvet szeretnék elolvasni, ami így, hogy már megvan a Kindle remélhetőleg sokkal könnyebb lesz. Át is néztem Molyon a kívánságlistás olvasmányaim és mindent amit megtaláltam Ncore-on átraktam a várólistámra, így most jelenleg 155 mű pihen rajta. (Amiről egyébként ha tényleg minden évben legalább 50 könyvet el is olvasnék is kb 3 év múlva érnék a végére)...
Az egyik első dolog ami kicsit elkezdett kizökkenteni a negatív életszemléletemből az volt, hogy múlthéten papával pszich. után elvittem Theot sétálni. Nem nagy dolog, de végre pár hét után újra kimozdultam otthonról, mozogtam, friss levegőn voltam, és borzalmasan élveztem. Theo talán már nem annyira, de az elvárásaimat így is teljesen felülmúlta. Egyszer-kétszer belefetrengett a hóba, párszor kicsit húzni kellett, néha felvenni, de egyébként...
Az elmúlt év utolsó bejegyzésében nagyjából kiadtam magamból a "nyomasztó gondolataimat", és úgy érzem valamelyest segített. A fő okot pedig nem is írtam le, és nem is akarom, (holott utálok ilyen rébuszokban beszélni) de végiggondoltam, hogy még ha az meg is történne, se lennék egyedül azzal a problémával, szóval nem kéne, hogy ennyire belefészkelje magát a gondolataimba és ez miatt ne tudjam élni...
